Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

SZÉCHÉNYIEK újra virágzásnak indult családfáján György primáson kívül a második disz Lőrincz fia Pál, a későbbi kalocsai érsek volt. Egyéni kiválóságai őt a legismertebb nagyjaink közé sorozzák. 1645 június 28-án született Gyöngyösön, a linzi béke megkötésének esztendejében. A ház, melyben napvilágot látott, a Sómosutczában állott, egyike volt a Forgách földesurak engedélyével felépített köznemesi udvarházaknak. A megye szerte ismert nevű vitéz Széchényi Márton szerezhette a család letelepedésekor. Ebben élte gyermekkorát. Széchényi Lőrincz szerencsés gazdálkodással jómódba jutván, a három évtizeden át lakott házat bizonyos összeg ráfizetésével elcserélte Nagy Pál Jánosnak a főtéren álló, több-kevesebb javításra szoruló házával, melybe 1650 nyarán ment át családjával. De a tetemes költséggel kicsinosított új házban is rövid ideig maradt a család, Széchényi a Forgáchoktól Galgóczon vesz házat és birtokot, oda mennek tehát, majd miután Győrben is szerez a család lakóhelyet, az 1652-ik évet ott töltik el, 1653 —1659-ben pedig a szintén akkoriban szerzett Pozsony megyei kürti udvarházban és birtokon élnek. A két idősebbik fiú : Márton (a későbbi Ferencz jezsuita) és Pál otthon nevelkednek. Atyjok maga is járatos az irodalomban és a jogban, 1652-ben Tripartifumot vesz magának, képírót foglalkoztat házánál, fiai mellé pedig 1652-ben megfogadja Péter diákot házi tanítónak, az iskolai könyveket részökre Bécsből hozatja 1653-ban, a mikor Márton már a rhetoricánál tartott. Sorsuk iránt György püspök nagybátyjok is érdeklődik, egyben-másban segíti is őket. Palkónak veres mentéjére posztót ő vesz 1651-ben, ezüstgombokat és zsinórt atyja szerez rá. Egészben véve jómódú, magyar