Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
A bemutatott bizonyítékok alapján a királyi tábla Vizkelety László, Toronyi Imre és Ebergényi Eszter grófnő felpereseket kereseteikkel elutasította; Mária Terézia 1754 márczius 4-én az Ítéletet jóváhagyta. Abban a reményben, hogy a család fiága esetleg kihal, a Vizkeletyek nem hagyták annyiban a dolgot. 1766-ban Toronyi László, mint Széchényi Kata unokája a családját illető iratok kiadására hívta fel a megye útján Széchényi Ignáczot, ki Vajda Zsigmond szolgabíró megkeresésére azt felelte, hogy a családi levéltárban csak a leányágat illető levelek nincsenek, s hogy ő a levéltár őrizését hadbaszállása miatt másra bízta. Ez ügyben az utolsó kísérletet 1787-ben Vizkelety István tette, 1787 márczius 24-én bizalmasan közli Széchényi Ferenczczel, hogy a leányági örökösök Széchényi Lőrincz és György végrendeleteire támaszkodva, perrel készülnek megtámadni, de ha meg lehetne egyezni, szívesen támogatja a tárgyalásban. A gróf azonban, kinek akkor már Lajos fia és Francziska leánya élt, nem bocsátkozott semmiféle tárgyalásba. 24 0 Széchényi György érseknek külömböző időben tett jótékony adományai és alapítványai városok szerint így oszlanak meg : 1. Budán : a vár falainak helyreállítására 30.000 forint a kapuk fentartására 180.000 « az egyetem tanárainak javadalmazására 107.000 « a jezsuiták rendházának építésére ... 100.000 « papnevelő intézet létesítésére 80.000 « nemesi ifjak nevelőintézetére 30.000 « a kapuezinusoknak 20.000 « 2. Egerben : a savniki apátságot adta a jezsuitáknak 60.000 « servitáknak 30.000 « 3. Érsekújvári: a templom és érseki palota renoválására 12.000 « a város körüli szegény templomoknak ... 3.000 « az uradalmi alkalmazottaknak 3.000 «
