Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

fognak lelkészkedni. Az alapítvány akkor 27 papnövendék ellátására volt elegendő. Végül az azonos keltezéssel ellátott harmadik adománylevéllel a világi ifjak nevelését vette gondjaiba. Buda nemcsak az ország fővárosa, a király székhelye, hanem a magyar nemesi rend központja. Minthogy a gondviselés által a főváros felszabadult hosszú rabságából, kívánatos, hogy a sok csapás által teljesen elszegényedett nemesi családok sarjai egyházi nevelésben és jó oktatásban részesülve készülhessenek a haza szolgálatára, mivel pedig személyesen is meggyőződött arról, hogy a jezsuiták a vallásos nevelés és a tanítás terén egyformán kiváló eredménynyel működnek, ezen rend vezetőségének rendelkezésére bocsátja szintén a királytól nyert végrendelkezési jog alapján a 30.000 forintot érő Nyulas Moson megyei birtokot, hogy annak jövedelméből az egyetem mellé világi nemes és polgári ifjak részére nevelőintézetet létesítsen. Különös gondjaiba veszi az intézet részére összeállított szervezetvázlatban azon ifjakat, kiket szüleik a katolikus vallásra való áttérés miatt elűznek hazulról. Felnőve szabadon választhatnak az ifjak hajlamaiknak bárminő pályát, az intézetben szerzett javak meghálálására csak azt kívánj a tőlük, hogy sohase támadják az egyházat és annak elöljáróit. Az alapítással 13 ifjú ellátását tette lehetővé. Az alapító leveleket Lipót 1700 február 5-én, az akkor már elhunyt érsek érdemeiről elismeréssel nyilatkozva, megerősí, .. 229 tette. A jezsuiták nevében Thyrzi Gonzales generális 1687 szeptember 8-án mondott köszönetet Széchényinek az esztergomi és budai kollégiumok megalapításáért. A rend tagjai rövid idő múlva megtelepedtek a várban a mai vízivárosi kapu mellett, a hadtestparancsnokság épületének helyén, hol a boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát is építettek; később a ferenczrendiek templomába és rendházába mentek át. Az ő kérésükre 1691 elején kérte a budai várparancsnokot, hogy a szent Magdolna-templom köveit és emlékeit ne használják fel a vár falainak tatarozásánál, tiltakozása azonban nem járt eredmény nyel. A hármas alapítványra nézve Széchényi később másként intézkedett, t. i. e javakat részben rokonainak hagyta, részint a visszaváltott birtokok helyett azok zálogösszegét adta a megjelölt czélra.