Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
lakott, s valami majorok voltak mellette, ott sem dézsma nem volt, sem porta. A török azután csinált várost ott, s im most is a körösztények oda szállottak, most bezzeg már porta is leszen ott, dézsma (is). Palotás Hatvanba jobbágyim s a több falukban, kik ott körül vannak, magam is voltam gyermekkoromban, s mit akarnak a jó uraim, mert ha a környül való faluk Nógrád vármegyében vannak, az szegény Hatvan (is).» 22 8 A tized fizetésének megtagadása miatt sok pert indított meg azon megyékben, hol birtokai feküdtek. Primási évei alatt tett nagyobb alapítványai és adományai a következők : 1687 márczius 19-én 20.000 forintot ad a ferenczrendiek esztergomi rendházának helyreállítására. Az Árpád korból fenmaradt rendházból a török kiűzte a szerzeteseket. Széchényi gondoskodott a rendház renoválásáról és iriegbővítéséről, a melybe a rend tagjai nemsokára újra megtelepedtek. Ugyanaznap kelt alapító levelével a Vízivárosban létesült jezsuita kollégium és gimnázium javára hagyta azon 50.000 forint tőkét, melylyel neki Eszterházy Pál nádor tartozott. A rend a mai primási palota helyén épült házban telepedett meg, mellette állott a ma is meglevő szent Ignácz templom. Ezen alapítványi összeg felől az érsek később úgy intézkedett, hogy a felsővidéki javakkal együtt, mint azokhoz tartozó zálogösszeget a család fiága örökölje. Bár érseksége idején Pozsonyban lakott, alig fordult meg kétszer Esztergomban, 1687-ben több részletben a vár falainak renoválására, továbbá a székesegyházhoz 1506-ban épített Bakócz kápolna restaurálására 15.000 forintot költött. Az ő bőkezűségét hirdetik a kápolna falát borító díszes márványlapok, a melyeket Rudnay érsek mindenestől hozzáillesztetett az új székesegyházhoz. Szintén 1687 márczius 19-én adott ki kötelezvényt arról, hogy a kapuczinusok budai vagy pesti rendházának megújításához 20.000 forinttal járul. 1687 márczius 19-én, mely nap páratlan bőkezűségének dátuma, aláírt hármas adománylevele a koronáját alkotja Széchényi bőkezűségének. Az első szerint annak emlékére, hogy az isteni gondviselés megengedte neki, hogy Buda felszabadulását, a mire elődei is
