Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

s mint Széchényi 1672 január 9-én a káptalannak írja, az összeg kivevését többször hiába kísérelte meg. Akkoriban azzal kísérletezett, hogy egy időre az alapítvány egy részét veszi fel előre s kérdi a káptalant, ha azt kiadnák, elfogadja-e azt vagy sem ? A levél további részében arra nézve kéri a káptalan véleményét, a Csáky Pál és László grófok és Zichy István gróf kezén levő (seminariumi) birtokokat kiváltsa-e vagy meghagyja azok kezén. Valószínűleg keveset jövedelmeztek. A rendezésről közelebbi adataim nincsenek. Az intézet második megalapítójának Széchényit tartják, ki végrendeletében megerősítette az alapítólevelében már előbb a papnevelőnek adott 25.000 forint alaptőkét. 1684-ben a győri egyházmegye területén élő nemes családok c i gyermekei részére 33.000 forint letevésével konviktust létesített, melynek vezetését a jezsuita rendházból kirendelt két tag vezetésére bizta. Az intézetbe a felvétel jogát a győri püspöknek tartotta fenn, csak erkölcsös nemes családok sarjai folyamodhattak, s a kormányzó előtt tett vizsga után kerültek az intézetbe. Saját házába az intézet az érsek halála után költözhetett. 1693 tavaszán kéri a káptalant, hogy vegyen az ő költségére, mert a rendnél évek óta hiába szorgalmazza. «Győrött a convictusra való fundatio megvan Isten által. Házat kell venni convictusnak alkalmatost, nem arra valók jezsuiták, hogy abba fáradgvanak, mindazáltal velek köll kezelni. Egyet vagy kettőt is kegyelmetek magok közül válaszszon, kérem, vigye végben Isten által». A városban élő szegény elaggottak sorsán kívánt enyhíteni a Szent Anna-templom mellé épített menedékházzal, mely jelenleg is fennáll. 1668-ban Szőnyi Márton, a Széchényi által épített magyar menedékház vezetője elismeri, hogy az érsektől átvette a gróf Eszterházy Pál adósságának kamatjaként átadott 300 forintot. A templom ajtaja felett Széchényi czimere most is látható. A győri egyházmegye elaggott papjainak eltartásáról 1684 augusztus 4-én kelt alapítólevelével gondoskodott. Mióta a győri püspökséget elfoglalta, írja, mindig azon volt, hogy egyházmegyéjében ne legyen város vagy falu pap nélkül, azért sok áldozattal, fáradozással, gyakran hívei vérontásával, s a király katonáinak segítségével kivitte, hogy a luteranus és kalvinista papok, a hűtelen katolikusok elűzessenek. Mivel részint a török háborúskodás,