Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Februarii incepi possidere canonicatum Strigoniciisem, collatum ab eoclem eminentissimo cardinali Pázmány». 18 6 Mint a Pazmaneum növendéke elhatározza, hogy nemes szár­mazása kérdésének eldöntésére, mivel oklevelei a családnak kéznél nem voltak, a királytól uj nemességet kér. Ezen elhatározása párja volt annak, amelylyela papi pályára lépett. Felfogását határozot­tan jellemzi : ő, ki a család ősi származásával tisztában volt, nem a múlthoz ragaszkodott a czímereslevél kérésében, s czímere meg­választásában, hanem új alapokat keresett, melyre családja és saját jövőjét felépítse. Nem a mult dicsősége lelkesítette, hanem a jövő biztosításának gondolata töltötte be vágyait. Úgy látja, hogy a fejlődésnek indult hazai katoliczizmusnak nincsenek meg az anyagi segédeszközei arra, hogy fölvirágozhassék, másrészt hogy a sors mostohasága folytán elszegényedett rokonságát is csak az anyagi jobblét emelheti ki a homályba merülésből. Hogy mindket­tőn tehetsége szerint segítsen, a legnagyobb buzgóságot fejtette ki papi és magánvagyona jövedelmének fokozására, a mellett saját személyének csak a legszükségesebbek élvezését engedte meg. Hazai főpapjaink sorában ő élt a legtovább, s ő volt a legtakarékosabb. 1631 augusztusának végén került ki, tehát élete harmincz­kilenczedik évében a papnevelő-intézetből. Pázmány a szivéhez legközelebb álló nagyszombati jezsuita-plébániára, Selyére küldte, majd néhány hónap múlva az érseki udvarba szólította, kinevezte kanonokká. Nagy pártfogójának elhunyta fájdalommal töltötte el, előhaladását azonban nem akasztotta meg. Az új érseknek, Lósynak szintén kedvelt embere maradt. «Engem vicariusom Losy a komjáti plébániára küldött, 3 hétig voltam ott, meg mindjárt Püspökire rendelt Posonnál», írja 1670-ben Gorup Ferenc győri nagyprépostnak. Tőle kapja meg a vágújhelyi prépostsá­got. Ebbeli minőségében mint az érsekség megbízottja, Török Zsigmond és Szalay Tamással együtt Forgách Péter, Ádám és Mik­lós özvegye kérésére meghatározza, mivel tartoznak szolgálni az érsekség lédeczi emberei Ghymesvárnak : 1. évenként felhordanak 100 szekér fát, 2. a vár körüli erdő irtására kijelölnek 50 embert, 3. a kaszálásban két napon át 100 —100-an segítenek ; viszont a For­gáchok megengedik nekik, hogy 1. száraz fát az erdőből hordhassa­nak, 2. de nyers fát nem vághatnak, 3. a teheneket az urasági lege-

Next

/
Oldalképek
Tartalom