Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Széchényi István pecsétc 1563. neki-családot, néhai Csetneki Ferencz birtokának örököseit meg­idézte a pozsonyi országgyűlésre, adjanak számot a birtoklás jogos­ságáról. 14 7 Hogy nem volt olyan ágrólszakadt szegény ember, mint 1563-iki levele után gondolhatnók, 1604-ben a leleszi konvent előtt tett zálogosítása bizonyítja. Ez alka­lommal saját és családja szorult helyze­tének megj avítására a következő Gömör megyei birtokokban levő részeit: Dob­sina, Redova, Kisszlávos, Újfalu, Fe­ketepatak, Göncz, Leliota, Geczel, Oktina, Rellér, Felsősajó, Berdárka és Pétermányban, egy jobbágy telkét Csetneken, Csákány pusztát, továbbá Korotnok, Ardó, Feketefűz; Perkopa és Varbócz-Torna, végül Márton Borsod megyei birtokban levő földjeit 1500 forintért elzálogosítja Lórántfy Mihálynak és fele­148 ségének, Zeleméry Borbálának. Széchényi Istvánt azért tartom István fiának, mert szintén a felvidéken találkozunk vele, noha biztos nyom nem vall arra, hogy István gyermekeivel rokonságban lett volna. Miskolczi Csu­lyak István zempléni református esperes írja 1629-ben Toronyán végzett egyházlátási jegyzőkönyvében : «Szécséni István felől gonosz hír futamodott volt, mintha nem jámbor személylyel ment volna el, melyért bujdosóba is volt még miatta ; eddig semmi ' 149 törvény nem lött reá, még sem igazította magat». Azonos lehet a azon Széchényivel, kire Jászi János 1666-ban Bábony falut hagyja végrendeletileg. Ha fiutódja nem maradna (Széchényinek), a rokonság 200 forintot tegyen le özvegyének váltságdíjul. 1 0" Széchényi Mihály, István fia 1604-ben már életben van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom