Horváth Sándor: Regesták a liptói és turóczi registrumhoz. (Budapest, 1904.)

állításom ellenkezőjéről győztek meg. Mert, daczára annak, hogy az 1391. évi oklevélvizsgálatban Bebek Imre országbírónak egy egész bizottság volt segítségére, mégis több

v a két registrumba felvett oklevélről kiderült, hogy hamis! Es ezen hamis oklevelek szerzőjét is megállapíthatjuk; János diák, az átkos emlékű, volt azok gyártója. Eddig megállapított hamis oklevelei a következők: 1. 1266. aug. 14. (47. sz.). 2. 1266. (49. sz.). 3. Buda, 1273. aug. 1. (74. sz.). 4. 1273. aug. 1. után (75. sz.). 5. 1273. aug. 1. után (76. sz.). 6. 1281. (94. sz.). 7. 1281. után (95. sz.). 8. 1293. (152. sz.). 9. 1293. (153. sz.). 10. 1297. előtt (160. sz.). 11. 1297. előtt (161. sz.). 12. 1297. előtt (162. sz.). 13. 1297. előtt (163. sz.). 14. 1297. (166. sz.). 15. 1298. (169. sz.). • 16. 1310—42. (184. sz.). 17. 1369. márcz. 27. (341. sz.). 18. 1379. (384. sz.). Igaz ugyan, hogy, a két registrum bevezetésének szavai szerint, a János diáknál talált tömérdek hamis oklevelet, pecsétet és registrumot a bizottság átvette, és a megye előtt történt felolvasás és bemutatás után azokat valószínűleg el is égette; az egyesek birtokában lévő, és igen sok kellemetlenséget okozó, főleg a királyi szolgáltatások kárbaveszését előidézett, hamis oklevelek kipuhatolására és az azokkal járó birtokok elkobzására pedig az összeült bizottság volt, és lett volna hivatott. Csakhogy, amint látszik, nem teljesítette kötelességét lelkiismeretesen és pontosan. Fogyatékosnak mondható a bizottság eljárása abból a szempoutból, hogy a János deák házában talált hamis okleveleket, pecséteket és registrumokat nem vette jegyzékbe; hogy a felmutatottak között talált — mert voltak ilyenek és lehetetlen, hogy egyik-másikat fel ne ismerték volna — hamisakról nem emlékezik meg; továbbá, hogy az egyes oklevelek vizsgálatának részleteit elhallgatták. A XIV. század korlátolt oklevéltani ismereteire, s az oklevélvizsgálat kritikai eljárására megbecsülhetetlen adatokat nyújtottak volna ezek