Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

tendam. Quamquidem nostram adiudicationem simulcum tota ser[ie eiujsdem nostrae adiudicationis in eandem Dominationis Vestrae Spectabilis Magnificentiae praesentiam duximus transmittendum. Dátum Trinchinii [in] loco sedis nostrae iudiciariae die et termino praescripto, anno Domini millesimo quingentesimo tricesimo sexto. Jegyzet: A bányavárosok polgárságának zaklatott helyzetére fényt vet az az emlékirat, melyet 1535-ben közösen terjesztettek a királyi biztosok elé ; ebben azt is felpanaszolták, hogy polgártársaik közül Trencsénben többet fogva tartottak. (Péch Antal : Alsómagyarország bánvamívelésének története. Budapest, 1884 I. 169—72. II.) 221. Nagyvárad, 1536 augusztus 29. János király meghagyja a budai káptalannak, hogy Martonosi Pöslyéni Gergely országbírót adomány címen vezesse be az utódok nélkül elhcdt Podmaniczky Annának, Gergelylaki Buzlay Mózes özvegyének Simontornya nevű vára és tartozékai birtokába. Átírva a budai káptalannak 1537 augusztus 10-én kelt jelentésében. (L. ezt a 249. sz. a.)