Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

melyek távolabbi vidékek mezőgazdasági vagy ipari termékeinek közvetítésére alkalmasak lévén, már a korábbi időkben is bizonyos jelentőséget adtak Besztercének. A fejlődés lehetőségeit a Podmaniczkyak felismerték, ez volt az oka annak, hogy egyrészt a vár tartozékainak gyarapításával növelni akarták vonzási területét, másrészt időszerű intézkedésekkel a város fejlődésének akartak nagyobb és maradandóbb lendületet biztosítani. Erre azért is \ olt szükség, mert a város a Giskrávalfolytatott harcok idején sokat szenvedett, lakossága megfogyatkozott s fejlődésében határozott visszaesés állott be.

1 1506-ban a besztercei magisztrátus és Podmaniczky János, mint földesúr között olyan egyesség jött létre, mely nagyobb önállóságot és mozgási lehetőségeket biztosított a város hatóságának. Az egyezmény mindenekelőtt megállapította, hogy a közügyek gondozása a város 52 tekintélyesebb, házzal és földdel bíró polgáraiból álló testület hatáskörébe tartozik; közülök kell évenként választani a bírákat és az esküdteket. A testületet ez az irányító szerep azért is megilleti, mert egyedül e testület tagjai viselik a közterheket. A közteherviselés címén élvezi az 52 polgár a borkimérés és a pálinka-, sörfőzés stb. jogát is, természetesen bizonyos előírások szerint. A húsvágást, a városi jövedelmek bérbeadását, a befolyó városi jövedelmekből a kölcsönfolyósítást magánosok részére kereskedés céljából, a város falainak védelmében és karbantartásában való részvételt, a különféle kézművesek (posztósok, kovácsok stb.), továbbá a zsellérek és más szegényebb elemek tartózkodási helyének s életmódjának, végül a vadászat, halászat jogának szabályozását ennek a testületnek a hatáskörébe utalták. A város szinte teljes mentességet nyert a földesúri robot és vármunka alól, s az elnyert önkormányzat fejében csak évi 100 forintot és némi természetben való járandóságot volt köteles fizetni. Az igazságszolgáltatás tekintetében arra irányult a városi hatóság törekvése, hogy a várost 1 „Considerantes inopiam, egestatem seu ruinam et quasi omnimodam desolationem. dicti oppidi nostri Byztrichiensis penes fluvium Wagh" etc. olvassuk az 1506 januárius 9-i oklevélben. Podmaniczky-Oklevéltár. I. 470. 1.