Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)
tium habitarum 1 suarumque pertinentiarum ipsum Wenceslaum, dictum castrum iure hereditario, castellumque et oppidum Bycha titulo pignoris concernentia, usu etiam fructuum et quarumlibet utilitatum etc. Jegyzet. Már volt alkalmunk látni (1. a 139. sz. oklevelet), hogy 1494-ben Podmaniczky Balázs fia Vencel, vagy máskép László Hricsó várát, továbbá a bicsei várkastélyt és Bicse várost „rokoni szeretetből" (fraterno allectus amore) Podmaniczky Jánosnak adta ajándékba. Ennek a szokatlan arányú rokoni szeretetnek azonban okai voltak. Mátyás király ugyanis 1467-ben Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak : Kis Jánosnak és Mihálynak adományozta a belsőszolnokmegyei Csicsó várnak és tartozékainak felét, ugyanannak másik felét pedig ugyanakkor István moldvai vajdának adta. (Szolnok-Doboka vármegye monográfiája. II. k. Dés, 1900. 381., 384., 394. 11. Hunfalvy Pál: Az oláhok története. II. 146. s köv. 11.) Az adományozás ellen a korábbi tulajdonosok, a Losonczi Bánffyak (1405-ben nyerték adományul. Fejér : X. 4. 378. 1.) 1468-ban tiltakoztak ugyan (v. ö. Losonczi Bánffv-család története. Oklevéltár. II. k. Budapest, 1928. Szerk. Ivdnyi Béla. 103— 104. 11.), de eredmény nélkül, mert pl. 1483-ban Szerdahelyi Mihály volt legalább is Csicsó egy részének igazolható birtokosa. (Teleki : Oklevéltár. II. le. 157.1.) A Losonczi Bánffyak 1491-ben a leleszi konvent előtt újból tiltakoztak Csicsó várának eladományozása és ugyanannak birtokbavétele ellen (BánffyOklevéltár. II. 295. 1.), de II. Ulászló 1492-ben a várat új adomány címén mégis István moldvai vajdának adományozta. (Szolnok-Doboka vármegye mon. II. 391. 1.) Utóbb a Losonczi Bánffyak kiegyeztek a moldvai vajdával (v. ö. a BánffyOklevéltár. II. k. 380—82., 382—84. 11.) olyanformán, hogy* a Csicsó várához és tartozékaihoz való minden jogukat átruházták István vajdára és annak Bogdán nevű fiára. (Bánffy-Oklevél tár II. k. 389—40. 1.) A vajda ebben az időben egyébként birtokosa volt már Csicsó vára és tartozékai másik felének is, mely idáig Szerdahelyi Imrefy Mihály kezén volt, s melyet II. Ulászló, kétségkívül politikai tekintetekből, 1500-ban a vajdának adományozott. (Hurmuzaki E. : Documente etc. II. 1. 18. 1.) A király egyidejűleg kárpótlásul Szerdahelyi Imrefy Mihálynak adományozta Hricsó várát, a bicsei várkastélyt és Bicse városát. (Szerémi—Ernyey : i. m. 333.1.) Ennek a transactiónak a szálai — úgvlátszik — visszanyúltak 1494-be, amikor is Podmaniczky László a már említett elajándékozással akarta a család számára megmenteni Hricsót és Bicsét. Abból pedig, hogy 1509-ben Podmaniczky László még mindig tiltakozik az ellen, hogy a király Hricsót és Bicsét eladományozza és Szerdahelyi Imrefy Mihály és fia ugyanazt adományul kérhesse, az következik, hogy a Podmaniczkyaknak a tényleges birtokbavételt idáig valahogyan sikerült megakadályozniok. 1 Az átiratban tévesen abl.-ban.
