Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

nosítható-e Podmaniczky Balázzsal?

1 Bonfini elbeszélése szerint Svehla cseh vezér Kosztolány várának elfoglalása után Nagyszombat városának megszerzését vette tervbe. Századosainak egyike magyar volt, névleg Podmaniczky Balázs, aki tudomást vévén Svehla legújabb haditervéről, nyiltan kijelentette, hogy bárhova és bárki ellen szívesen fog fegyvert a kezébe, de semmiképen sem hajlandó hadakozni hazája elien ; ha pedig emiatt ellentétbe jutna Svehlával és társaival, kész önként távozni, ha erre megkapja az engedélyt. Svehla megadta neki az engedélyt, s most Podmaniczky Balázs egyenesen Nagyszombatba ment, hogv a város lakosságát a csehek részéről fenyegető veszedelemre figyelmeztesse. Svehla nagyszámú sereg élén valóban megjelent a város falai előtt, s katonái haladéktalan bebocsáttatását kérte az őröktől. Mikor pedig azok vonakodtak eleget tenni a felszólításnak, maga elé hivatta a város bíráját és arra igyekezett rávenni, hogy nyittassa meg a kapukat előttük, hangoztatván, hogy nincs mitől tartaniok, meri ők élelemnél és szállásnál egyebet nem kívánnak a város polgárságától. Ezt hangoztatták egyébként a kapuk előtt tolongó cseh katonák is. Ekkor történt, hogy a falakon megjelent Podmaniczky Balázs, aki tudomásukra adta, hogy mivel a város jól el van látva sereggel és kellően meg is van erősítve, itt semmi kilátásuk sincs a könnyű győzelemre, jobb tehát, ha eltávoznak innen. S a csehek, miután látták, hogy Podmaniczky Balázs vette kezébe a város védelmét, otthagyták a várost és Kosztolányba vonultak vissza.

2 Bonfini előadásában kétségkívül megtalálható a humanista történetíróknál szokásos túlzás és az érdekességre való törekvés, néha talán magának az igazTunaw als mit zwelf hunderten" etc. J. Chmel : Urkunden, Briefe und Actenstücke etc. aus den Jahren 1443—-1473. Wien, 1850. 307. (Fontes rer. Austriacaruin. Dipl. II.) 1 Sasinek (i. m. Letopis. I. p. 13.) pl. azonosítja. 2 Dec. IV. lib. I. (Lipsiae, 1771.) p. 551. Ugyanez röviden Sasineknél is. (Letopis. I. p. 13.) L. azonfelül gr. Teleki József : i. m. III. 440. Az esetet Rónai Horváth Jenő (Hadtört. Közlemények. 1890. 169. 1.) 1465-re, Tóth Szabó Pál ellenben (i. m. 330. 1.) 1467 elejére teszi. L. azonfelül Jedlicska P. : Kiskárpáti emlékek. II. 327—329. 11. Gerő János : i. m. 148. 1.