Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)
possessionibus vocatis, omnino in dicto comitatu Trinchiniensi existentibus et aliis ubilibet et in quibuscunque comitatibus existentibus et habitis simulcum cunctis eiusdem et earundem utilitatibus, proventibus et pertinentiis, terris scilicet arabilibus, etc. (következik a szokásos felsorolás) quovis nominis vocabulo vocitatis ad idem et easdem de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, omni videlicet eo iure, quo ipsa domina Barbara predictum castrum cum dictis suis pertinentiis vigore quarundam litterarum serenissimi principis condam domini Mathie regis pie memorie alias per egregium condam Fridericum Thethwr 1 idem pro dictis septem milibus florenis inscriptum, ac alias omni iure, quo eadem idem et easdem quacunque et qualitercunque tenuisset et possedisset, prefatis Laurentio de Zablath ac domine Marthe consorti, necnon Georgio, Johanni, Iheronimo, Martino et Mathie predictis filiis suis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis dedisset, donasset et inscripsisset iure perpetuo et irrevocabiliter tenenda, possidenda pariter et habenda, immo dedit, donavit et inscripsit coram nobis, nullum ius, nullamve iuris et dominii proprietatem sibi ipsi in futurum reservando, sed totum et omne ius, suum ac iuris et dominii proprietatem, quod et que sibi in iamdicto castro cum suis pertinentiis hactenus competiisset, in prefatos Laurentium de Zablath, ac dictam dominam Martham consortem, necnon dictos filios Georgium, Johannem, Iheronimum, Martinum et Mathiam suos, 2 ipsorumque heredes et posteritates transferendo pleno iure cum effectu, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Presentes autem dummodo in specie nobis fuerint 1 Tettauer Vilmossal (1. a 100., 132. és 160. sz. okleveleket) már találkoztunk ; Tettauer Boldizsárról (Tóth Zoltán : Mátyás király idegen zsoldos serege. Budapest, 1925. 320. 1.) is olvasunk ugyan, de nem lehetetlen, hogy itt az oklevélben említett Frigyesről van szó. 2 A Zábláthy-családnak, melynek eredeti neve Kolosváry volt, családfáját Nagy Iván is adja : VI. 311. Adatai egyeznek az itt közölt adatokkal, annyi eltéréssel azonban, hogy Zábláthy Lőrinc felesége nem Tőkésujfalvi Margit, hanem, az oklevél szerint, Márta volt.
