Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

Johannis Podmanyczky de Podmanycz, domini scilicet sui, nostrum personaliter veniens in conspectum, serenissimum principem dominum Wladislaum regem nostrum a donatione et collatione totális possessionis Kyswdicze vocate in comitatu Trinchiniensi existentis habite, egregium autem Casparem Zwnyogk de Jessenycze,

1 aliosque universos et quoslibet ab impetratione, occupatione, seu quovis colore quesito in dominium eiusdem intromissione vei introducifactione, usu fructuum et quarumlibet utilitatum eiusdem perceptione, seu percipifactione, factis vei fiendis prohibuit et contradixit publice et manifeste, coram nobis lege regni requirente, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Dátum die dominico proximo post festum beate Thome apostoli, anno domini millesimo quingentesimo quarto.

2 Hátlapján XVI. sz.-i írással: Prohibitoria super Kyswdycze. 231. Garamszentbenedek, 1504 december 30. János garamszentbenedeki apát Podmaniczky János levelére válaszolva jelenti, hogy a Lévai Vajdafy János hajadon leánya Borbála, később Podmaniczky Jánosné neve mellé a konvent által kiállított egyik iratban tévesen írták az „asszony" szót, a „leány" helyett. Eredetije papíron, hátlapján gyűrűs-zárópecséttel, a gróf Zichy-család zsélyi levéltárában, F. 215 et B. nr. 18. Magnifice domine nobis honorande. Se ipsum ad quevis beneplacita intimavit nobis vestra dominatio, quod condam generosa Barbara, protunc puella filia olim Johannis Waydafy de Lewa, tandem vero consors vestre dominationis hic in nostro conventu quandam fecisset l'assionem et quod super eadem fassione nos litteras sub sigillo nostri conventus emanari procuras1 A családra von. 1. Nagy Iván : X. 890—96. 11. 2 Az előzményekről a 2Ö3. és 204. számú oklevelek tájékoztatnak.