Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)
magyar birtoklást., nem pedig magyar lakosságot jelentettek, 1 s ennek következtében téves volna magyar hangzású helynevekből egész határozottsággal és kivételt nem ismerve magyar lakosságra következtetni, de az is kétségtelen, hogy maga a névadás abban a feltevésben történt a magyar névadók részéről, liogy a nevet a lakosság vagy annak egy része megérti és a gyakorlati életben használja is. S az oklevelekben sűrűn előforduló „vulgo, vulgariter" kifejezés igazolja is, hogy a magyar hely-, határ- vagy dűlőnevek gyökeret vertek a közhasználatban, megértették és használták azokat ott is, ahol a lakosság zöme vagy többsége nemmagyar volt. Az ilyen magyar névátvétel mindamellett csak ott élt tovább, ahol a szláv lakosság az idők folyamán közéje települt, vagy telepített magyar diasporák nyelvét megértette, s ezért a magyar hely-, dűlő- vagy határnevek szlávra való fordítását nem tartotta szükségesnek. Ott ellenben, ahol a lakosság összetételében változások történtek és a magyar szigetek vagy szórványok idővel eltűntek, velők együtt eltűntek, vagy legfeljebb csak szláv formájukban maradtak fenn és éltek tovább a helv-, dűlő- és határnevek is. A magyar elemnek erősebb térfoglalása Trencsén megye területén a tatárjárás után következő időkre esik. A megye területe, különösen pedig annak sűrűbben lakott déli része 1241-ben elpusztult, mert Baidar hadserege azon keresztül vonult az ország belseje felé. 2 IV. Béla király a szétszéledt vagy kiirtott lakosság pótlását legsürgősebb feladatai egyikének tekintette. Kitűnt ugyanis, hogy a Vágvölgynek nagy stratégiai jelentősége van, mert könnyen volt megközelíthető hadseregek számára is azokon a szorosokon keresztül, melyek már az ősidőktől fogva használt közlekedési útvonalak voltak a Vág völgye és a szomszédos tartományok között. Országos érdek volt tehát a Vág völgyének újból való betelepítése és azzal kapcsolatosan az itteni várvédelmi rendszernek további kiépítése. 1 V. ö. Csánki Dezső : Máramaros megye és az oláhság a XV. században. A M. Tört. Társulat 1889. évi vidéki kirándulása. Budapest, 1889. 38—39. 11. és Kőrös megye a XV. században. Budapest, 1893. 125—26. 11. 2 Olchvary Ödön : A muhi csata. Századok, 1902. 415. I.
