Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

tatibus et pertinenciis universis eisdem Michaeli filio Johannis jfilii Pauli et domine Margarethe sorori eiusdem ipsorumque heredibus et posteritatibus universis iure eis ex premissis incumbenti relinquimus et convincimus in sempiternum possidere, tenere pariter et habere, prefatis Blasio dicto de Verthes ac Demetrio t'ilio Johannis íilii Bekws silencium perpetuum imponentes de eadem auctoritate nostra iudiciaria mediante, salvis iuribus alienis. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes eisdem Michaeli et domine Margarethe concessimus literas nostras privilegiales pendentis sigilli nostri autentici munimine roboratas. Dátum Bude quinquagesimo die octavarum festi Epiphaniarum Domini dictarum anno eiusdem millesimo quadringentesimo tricesimo 11430 február 24.J. Nos itaque iustis et racionabilibus peticionibus prememorati Stephani Zenthywany favorabiliter inclinati prescriptas literas annotati quondam comitis Mathyws de Paloch non abrasas non cancellatas nec in aliqua sui parte suspectas sew viciatas sed omni prorsus vicio et suspicione carentes nil addendo nilque diminuendo de verbo ad verbum transscribi et iurium eorum ad cautelam iusticia suadente duximus concedendas. Dátum feria quarta proxima post festum Penthecostes anno Domini millesimo quadringentesimo nonagesimo septimo. Vegyük sorra az oklevelekben található adatokat. 1. A szolnokmegyei birtokok. A már az első oklevélben szereplő Pócs, másként Istvánházán kívül a tárgyalt három oklevél szerint a család birtokai voltak még Szajol, Püspöki és Nagyrév. Szolnok váráról ismeretes, hogy 1211-ig királyi birtok volt, a Megyer törzs Szolnok nemzetségének szállásbirtoka. Egyrészét III. Béla Boleszláv váci püspöknek adta. A szolnoki várjobbágyok és nemesek 1234 körül maguknak követelik a Pest mellett fekvő Jenőnek azt a részét is, amely az esztergomi egyháznak, majd az érseki és káptalani birtokok szétválasztása után a káptalannak jutott. A per László országbíró előtt folyt, s ezen Ambrús kanonok nem tudja oklevéllel igazolni, hogy az egyház mikor és kitől kapta a peres egy ekényi földet, csak arra tesz esküt, hogy régóta birja. Az adományozás tehát valószínűleg az érsekség megszervezésekor vagy röviddel azután történhetett, vagy a királyi vagy valamely nemzetségi területből, s oda is első királyaink telepíthették le a besenyő eredetű szolnoki nemeseket és jobbágyokat.

1

5 1

5 Megfigyelésre érdemes, hogy az eskü letevésénél az ugyancsak besenyő eredetű, a fejérmegyei szeredi (de Seureg) Insard poroszló segédkezik. Wenzel XI. 272. 1.