Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

2. A Nagyrévi és Irsai Irsay család. 1934 január 6-án, a megye okleveleit nyomozva utam Irsára vezetett, ahol Irsay András cs. és kir. kamarás udvarházában hatalmas útiládát megtöltő családi levéltárt találtam. A sok eredetiben és másolatban megmaradt íratok néhányán meglepődve ismertem fel korán elhunyt múzeumi kollégám, Zsinka Ferenc jegyzeteit. Az anyag átnézése több napot vett igénybe, s a szíves házigazda családi körével esténként lefolyt beszélgetésekből indult ki annak a gondolata, hogy a megye kétségtelenül szintén egyik legrégibb családjának eredetét kiderítsem és történetét néhány összefoglaló gondolatba foglaljam. Az Irsa szó legrégibb említését a szilágymegyei Vatasomlyó (Wathasomlyowa, Bathasomliva), a mai Szilágysomlyó környékének bejárásánál találjuk. 1251-ben ugyanis Watha fia Watha és Dénes fia Pósa a fehérvári káptalan előtt az atyáiktól örökölt birtokot 120 ezüst márkáért eladják Roland nádor, pozsonyi ispánnak és Mór királynéi udvarbíró, nyitrai ispánnak. IV. Béla király 1258-ik évi oklevele a birtok határait leírván, megemlíti Perencsent (Perchen), Korogot, Krasznavárt (Craznawar), Pethlendet, Mácsát (Macha), Nagyfalut, Maiede falut, Logod (Lagud) falut. Pál szomszédos Irsva birtokát (terra Pauli Irswa nuncupata), Irswa cserjést (nemus Irswa), hegyet (Irswa berc).

1 Nem sokkal később kerülnek a történelem lapjaira a zalamegyei Irsaiak. 1265-ben a magtalanul elhunyt Fényes zalai várjobbágy földjeinek megjárásánál említik Zalalövő alatt a Jarsa falu középkori oklevél van a család tulajdonában, amelyek közül néhánynak szövegét közölte Benkó Imre : Az Inárchi Farkas család története, Nagykőrösön 1903-ban megjelent munkájában és a Turul 1909. évi'. 127—130. lapjain. A tárgyalt darabokon kívül megemlítésre érdemes Lipót címereslevele 1668 június 20. Kalocsa János, gyermekei és testvére István részére (egykorú másolat), valamint Pest megye nemesi bizonyítványa (1668 november 16) ugyanazok részére. — Az Országos levéltár N. R. A. 59. csomó 13—27. számai Nagyinárcsi Borbála (1685—1688) iratait tartalmazzák, a 391. csomó 48. száma pedig Inárchi, másként Koron Lázár Zsuzsa nagybátonyi birtokáról szól (1699). 1 Hazai okmánytár VI. 60, 89. 1. Az oklevél keltezésére nézve 1. Szentpéteri i. m. Nem idézi az utóbbi a Dl. 351. számot, amelyben az oklevél 1454-ik évi átiratban olvasható.