Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)
nem tudó, könnyelmű sógoruknak. 3 2 De Lovasékon ez se segített, egyéb adatokból tudjuk, később Szendrőre költözött, 1653-ban saját és rokonaitól örökölt inárcsi földjeit 160 magyar forintért, két négyéves tulokért, két pár karmazsin csizmáért és egy vég májszín abaposztóért örök áron eladta a Farkasoknak. Eddig nem tisztázott körülmények között Lovast később kerékbe törték, mert Hernádot rabló módjára bitangolta el jogos tulajdonosaitól. 3 3 Gáspár fiai 1643-ban megszerzik 100 magyar forintért a Gyöngyösre menekült Márkus Gergelynek két inárcsi lakatlan nemesi házhelyét a hozzájuk tartozó besnyői és dabasi pusztai részekkel együtt. Márkus Gáspár is az Inárch-nemzetségből származott, s a török fogságba került fiát váltotta ki az ősi birtok eladásával. 3 1 A fentebb említett 1640-ik évi egyességlevél eredetijének alján Farkas Gáspár neve mellett papírral fedett gyűrűspecsétet látuntíf amely kerek pajzsban szívből kinövő négy rózsát ábrázol, felette F. J. betűkkel. Ez valószínűleg Gáspár apjának Jánosnak címeres pecsétje. Milyen hagyomány fűződik hozzá, miért vette fel a család ezen címeralakot, nem lehet megállapítani. De azon tény, hogy röviddel később, 1647-ben Farkas István a családnak Jánostól származó mindkét ága részére azonos címert kér és kap a királytól, arra vall, hogy a címerhasználat addig nem volt egységes. A III. Ferdinánd király által adományozott címereslevél kiemeli a család régi nemesi származását s úgynevezett beszélő címerképet ad a folyamodóknak: szájában bárányt tartó ágaskodó farkast. Az oklevél címerképét színes nyomatban mellékeljük, szövege pedig így szól: 1647 március 19, Pozsony. Nos Ferdinandus tertius Dei gratia electus Romanorum imperátor semper augustus ac Germaniae Hungáriáé Bohemiae Dalmatiae Croatiae Sclavoniae Ramae Serviae Gallitiae Lodomeriae Cumaniae Bulgariaeque etc. rex et archidux Austriae, dux Burgundiáé Brabantiae Styriae Carinthiae Carnioliae, marchio Moraviae, dux Lucemburgae ac superioris et inferioris Silesiae Wirthembergae et Thekae, princeps Sveviae, comes Habspurgi Tyrolis Ferreti Kiburgi et Goritiae, landgravius Alsatiae, marchio sacri Romani imperii, supra Anasum Burgoviae ac superioris et inferioris Lusatiae, dominus marchiae 3 3 Benkó Imre i. m. 53—54. 1. 3 3 Gr. Széchényi család tört. I. 679. 1. Benkó i. m. 61. 1. Az itt található feljegyzés szerint Hernádon élt Bán Tamás és Bálint. Bán Bálint felesége (nevét nem ismerjük) másodszor Szalay Gáspárhoz ment férjhez; az ő második nejének (nevét szintén nem ismerjük) első férje volt Farkas Gáspár, akitől Ferenc fia is született. 3 4 Okmánytár a hódoltság történetéhez I. 108. 1.
