Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

Az állandó hadakozásból való nyugtalanságot egyéb körülmény is fokozza. A kettős királysággal járt, hogy az uralkodók saját híveiket igyekeznek birtokok adományozásával kűségükben megerősíteni, így nyomul a hivatalnokokból, tisztségeket betöltő egyénekből álló birtokososztály előtérbe. Ferdinánd udvarában Révay Ferenc, Thurzó Elek tárnokmester, országbíró, Ország Imre főudvarmester, Zerdahelyi Imreffy Mihály budai várnagy, Nádasdy Tamás várnagy, Nagyváthi Antal nádori, Bornemisza Pál és Baranyai Imre udvari jegyzők, Chepely Mihály és Thúri János kancelláriai jegyzők, Mária királyné udvarában Oláh Miklós, Mykola Gergely ügyigazgató, János király környezetében Kwstathi Smylkuncz és a kapzsi Marthonosi Pesthyeny Gergely országbíró és helytartó a kegyeltebbek. Ferdinánd 1559-ben a kalocsai káptalan birtokait „amíg az érseki széket betölti" világiaknak adja oda, 1579-ben Pákozd, Etyek és Sóskút volt egyházi javak kerülnek Jakusith Ferenc kezébe. 1568-ban Kenderesy Boldizsár és István egri katonák kétségtelenül az elmaradt zsold fejében kapják Gyált, Vacsot, Váthyt, Csőt, Albertit, Esőt, Pusztafalut, Dánost, Kenderest és Kúnhegyest, amikor István török fogságba kerül, mind Boldizsáré lesz; 1589-ben Kúcs és Szentiván solti széki birtokokat Paksi György győri kapitány kapja; 1609-ben Thurzó György nádor felhívja a váci szigetségben Torda, Tótfalu, Bogdány, Monostor, Vácréve és Pócsmegyer lakóit, hogy legyenek Dóczi István váci főkapitány hűséges jobbágyai, mert a király a falvakat neki adományozta. A behódolt területen a birtokbaiktatás természetesen jelképesen, a legközelebbi káptalanban vagy konventben történt. így 1557-ben Tápióbicske földesura Bichkei János magtalanul elhunyván, a beiktatás tanúi a felvidékre menekült Kamotiak, Kátai Szúnyogok, Sáriak, Péceliek, Tasiak és Újszásziakból kerülnek ki. 1561-ben Jánoshida és Kér beiktatásánál az Egerbe menekült pestmegyei birtokosok neveivel találkozunk, 1562-ben Horton, Adácson, Ecséden, Szelesén és Orosziban megjelennek mint új birtokosok a Révayak s a király adománylevele a földeket mind Pest megyében levőknek mondja. A nemzetségi birtokok közt felsorolt ősi Dunaharasztját, Kerekegyházát, Szentfalvát és Pótharasztnak nyáregyházi részét 1562-ben Dóczy Miklós és Gábor javai közt sorolják fel, 1564-ben Verbőczy unokája Nyárasapátit és Tetétlent férjének adja; Kemesey Anna, mivel Alberti és Tete birtokait a távolból nem tudja gondozni, 1567-ben Újszászy Mihály gondjaira bízza. 1595-ben Verebélyi János és felesége erdélyi útjuk előtt egyéb birtokaik között Gombát Pest megyében Sári Farkasra bízzák,