Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

1518. ápr. 13. bevolhen, so bald sy auf dem Raggusch ain antwurt erlanngen, das unns die Cron Hungern zu der Vormundtschaft komén lassen will, oder die unns samst gefellig und annemlich sey, das sy unns solichs von stundan zuschreiben, so wollen wir Inen von stundan onzaigen, was volckhs und wievil wir Innen zu hilff und speissung des schloss Jaitscha schickhen wellen, wo auch dasselb Volckh zu Ross und fuess sey, unnd wo oder bey wenn sy das erfordern unnd ersuchen sollen, unnd nemlich ist unnser gemuet, das wir angezaigte hilf zu der speissung des schloss Jeytscha, von dem Volckh so wir auf den Jungen konnig bestellt habén, thun wollen. Doch sollen sych dieselben unnser Commissarium ganncz nichts davon merckhen lassen, und was Innen alsó zu antwurt begegent, das sollen sy unns furderlich auf der Possterey berichten, damit wir Innen unnser antwurt furtter darauf zugeben wissen, daran thuen sy unnser ernnstliche Maynung. Geben in unnser -Stat Ynnsprugg, am 13. tag Aprillis, anno Domini im 18., unnseres Reichs im 33. Jare. V. Buda, 1525. júl. 30. II. Lajos király parancsa Abauj vármegye közönségéhez, a melyben meghagyja neki, hogy Szigetnek felerészét, a melyet néhai Perényi István Kosztka Szaniszlónak elzálogosított s a melyet most Sayczlik János, kassai polgár, foglalt el, Frangepán Kristófnak Jajcza körül szerzett érdemeire tekintettel, sógora, néhai Perényi István fiai: Ferencz és Mihálynak adassa vissza. Eredetije papiron, a szöveg alján a király kis titkos pecsétjének nyomával, a M. Nemz. Múzeum levéltárának Perényi letétében. Az oklevél alsó bal széle hiányzik. Közli : Horváth Sándor. Ludovicus' Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc., fidelibus nostris comiti vei vicecomiti et iudicibus nobilium cömitatus Abbawywariensis salutem et gratiam. Intelleximus, qualiter egregius Johannes Sayczlyk, civis Cassoviensis, qui a nobis bona nobilis quondam Stanislai Kozka, que ad nos et collationem nostram regiam per mortem