Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Ezt a terhet Corvin Mátyásnak kellett magára vállalnia,

1 hacsak az ország s a maga jószága pusztulását nem akarta. De nemcsak költségről volt szó, hanem a nem nagyon kívánatos végbeli szolgálatra embert is kellett fogadni, puskaport s élelmet szerezni. Mint Szlavónia herczegéhez, hozzá fordul Egerváry László a báni közigazgatás feje.

2 Derencsényi Imre, az egyik bán, ezenközben meghalt, Móré László pedig elkerült. Végre sikerült Haraszthy Ferencz volt szörényi bán, Mátyásnak Oppelnben vezére és híres törökverő személyében új bánt helyezni Jajcza várába. Az ország rendei nagy súlyt fektettek rá, hogy csak a szent korona országainak érdemes honosa alkalmaztassák a dalmáthorvát végek, a Szerémség, Nándorfejérvár s Jajcza várába, illetőleg váraiba főtisztül.

3 Ekkor még telt a Mátyás király régi gárdájából oly vitéz, ki életét a török harczokban tölté s az ellenség fortélyait ismerte. Pénzt azonban nem adtak. 1491 őszén végveszedelem fenyegeti Jajczát. A törökök délfelől támadva beveszik Koszorúvárát: Vinacot, Jajczának a kulcsát. Tizenkét kilométerre a várostól a szélső védőmű török kézre kerül. A bűnbak természetesen Haraszthy. Az őrséget ki kell fizetni, eleséggel, fegyverrel ellátni a várat. A zenggi kapitány Thárnok Péternek megígérte, hogy 1500 arany forintnyi költségeit megtéríti szeptember 29-én. Ezt a summát Derencsényi Pál éppen Zenggbe akarta szállítani, mikor a veszedelem híre megérkezett. Jajczára kellett a pénz, ezért igazán siránkozó hangon kéri az úgy látszik pénzét erősen követelő kapitányt imígyen : „Jusson eszedbe, kedves Péterem, egyetlen az én familiarisaim közül, atyám jótétté, mert kevesen emlékeznek atyám jó tetteiről, mely sokat szenvedtünk atyám halála után". Biztosítja nekik saját birtokaiból a pénzét, s megígéri, hogy adósságát teljesen kiegyenlíti.

4 Csakis ily önfeláldozó készséggel sikerült Jajczát megtartani.

5 Mondhatni, hogy a nagy Corvin-örökséget Jajcza 1 Okit. XLIX. sz. 2 U. o. LII. LIV. 3 1490 : XII. t.-cz. 4 Okit. LV. — V. ö. Schönherr i. m. 184—5. 1. 6 Okit. LVII. Jajcza veszedelme 1491.