Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

kétségtelen, hogy Szendrő vára a török támadás bázisa. Erre támaszkodik a szandzsák bég: Ali (ugyancsak Angjelovics Mihály fia — oglu — tehát Mahmud nagyvezér testvére ?), a szultán egyik jelesebb alvezére. Szendrő 40 km Nándorfejérvártól, 125 km Temesvártól s Kevi várából Erdélyhez sem messze, mióta török kézen van, valóságos kalóz-menedékhelyet példáz. Már 1460 óta pusztítják ezek a portyázok a dunamelléki helységeket s ha nem találnak ellenállásra, beljebb száguldoznak: égetnek, rabolnak, ölnek s zsákmányt tesznek. Bevezetéskép egy nagyobb betörést kísérel meg Ali bég. Nándorfejérvárt elkerülve, beüt a Szerémségbe, felgyújtja Kölpényt (Kupinovo) nyd. Zimonytól, Száva-Szt.-Demetert (Mitroviczát) s Futakig (76 km Nándorfejérvártól) végigdúlja a vidéket. Nem messze Futaktól Mátyás végbeli alvezére, Szokolyi Mihály és Péter rácsapnak a dúlókra. Valósággal egész sorozata következik azután a kisebbnagyobb ütközeteknek, melyeknek az a végök, hogy Ali bégtől elszedik a prédát s a királyi huszárok a menekülőket átkergetik a vízen. A portyázó had erős veszteség után visszafut Szendrőbe. Ez a beütés 1462-ben történt-e, vagy 1463 tavaszán, nem tudjuk, de mindenesetre megelőzte Mátyás fölvonulását s csak azért volt lehetséges, mert a királyi hadak még nem gyűlhettek össze.

1 Jobban szervezte Ali bég a temesmegyei végek, illetőleg Erdély ellen intézett beütést, miután hadát ismét rendbeszedte. Ezt a vállalatát azonban Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda és testvére András, Temesvár s a Temes vize között ügyesen csalogató hátrálással tették tönkre. Egy harmadik, az előbbi beütéssel kapcsolatos török portyázás ugyancsak a Szerémségben dúlja a falvakat. Ezeket már a király parancsára Csulai Móré László veri tönkre. Egybevetve ezt a három vállalkozást, nyilvánvalóvá lett, hogy a szultán a maga szempontjából nagy előrelátással 1 Bonfini: Dec. III. lib. IX. a forrás, de humanistánk nevezetes a chronologia iránt viseltetett ellenszenvéről.