Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

annyira fegyelmezett és nem kellően fölszerelt erő áll rendelkezésére. Pénzforrásai a mozgalmas korszakban, három arczvonal felé indítandó hadjáratra : csehek, németek, törökök ellen elégtelenek, s a mint maga is megvallja, a megfogyatkozott emberanyagot nehezére esett összegyűjteni. Még Mohammed szultánnak, a mondhatni világverő hódítónak állandó testőrsége, fegyelmezett gyalogsága, fölösszámmal könnyű lovassága, nagy ágyúkészlete, hadserege kereteiben gyorsan kiegészíthető s a romjaiban is gazdag byzanti birodalom zsákmányából könnyen élelmezhető, Mátyás hadserege mindössze 7000 ember (5000 gyalog, 2000 lovas), a főpapok, főurak dandárai 12.000 emberre tehetők, az egész had, ha ideszámítjuk a zsoldos gyalogosokat s a műszaki csapatokat, 25—26,000 főre rúgott. Ámde a főurak s a főpapok csak három hónapig kötelesek katonáskodni, ha tovább tart a háború, a király tartozik a hadviselés összes költségeit viselni.

1 Az ország az 1463-iki tolnai országgyűlésen megszavazta a hadkiegészítési törvényt: a birtokos nemesség 10—20 jobbágy után egy, 20—30 jobbágy után két s ilyen aránynak megfelelő lovassal tartozván Péterváradon május' 29-én, a felvonulás indulóhelyén megjelenni. A fegyverzetet megszabja az 1463: XII. t.-cz.

2 1 A velenczei köztársaság 60,000 aranyat engedélyezett, ebből 20.000 rögtön, a többi Zárában fizetendő részletekben Ez 720,000 koronát tesz, mai értékében ez- összeg (a mai olasz viszonyokhoz arányosítva) 15-szörösen számítandó. Magyarországi relatióját ma még nem állapíthatjuk meg. A pápai segély sokkal pontosabban került a király kezéhez, mint Velenczéé, mert a köztársaság maga is hadat viselt. A segély jelentőségéről Ep. Matthiae C. P. II. ep. XIX. 2 Kard, lándzsa, pajzs, vagy tegez íjjal, kard s lándzsa. V. ö. Kovachich : Suppl. ád Vest. Com. II. 178. 1. Ez a megajánlás az ország határainak a védelme szempontjából -történt. Ha azonban a szultán csak Boszniát támadná az általános fölkelés helyett, a király minden öt kapu után egy aranyforintnyi adót szedethet, hogy dandárát megnövelhesse. Erre értelmezte némely történetírónk Mátyás királynak a KoVachichnál i. m. 161. 1. idézett 1463-ban Jajczán kelt oklevelét." Ebből azonban nemcsak az tűnik ki, hogy 5—5 portánként 1 arany fizetendő, hanem éppen ellenkezőleg, hogy az országot védelmezni tartoznak, bárhonnan érje a támadás.