Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

szultán azt találta, hogy vezére túllépte a megbízást s Ali Bestami perzsa sejktől fetvát kért, vájjon tartozik-e a szultán szolgája igéretét megtartani. Állítólag a szentéletű és tudós sejk megbizonyította, hogy az úr nem köteles rabszolgája egyességét megtartani s dühében maga szelte le a hitlevelét szorongató megrémült király fejét. Ezt a naiv mesét nem szabad komolyan vennünk.

1 Ha a vezér szultáni felhatalmazást kapott, a szultánról föitehetjük, hogy honorálja az ö nevében adatott kegyelmet. Tegyük föl azonban, hogy a vezérnek tényleg volt meghatalmazása a szultántól, melyet az utólag nem honorált, akkor Tomasevics Istvánról — noha ő maga, nagybátyja s ennek a fia,' meg az úgynevezett bosnyákvezérek is fogságba kerültek s a szultán kezére adták váraikat — azt kellene föltételezni, hogy valami olyasmit követett el,, a miért őszinteségében, kételkedtek. Ámde ez a halálra megrémült fejedelem már annak is örült, hogy életét egyelőre meghagyták s mindent megtett, a mit kívántak tőle. Ezért hiszszük, hogy az egész hitlevélhistória mondaszerű s Mahmud vezér esetleg nem is kapott a szultántól felhatalmazást garancziák adására. A szultán erre az ingadozó, királyra épp úgy haragudott, mint annak idején Mátyás király, mert nem bízott benne. Nem fizette meg az adót, erődítményt épített a Száva partján s a mi a fő, elzárta előle a rövidebb útat nyugat felé. Mindez elég ok volt arra, hogy — miután a bosnyák erősségeket behódoltatta — fejét vétette. Ezt. az eljárást még lélektani.okokból is magyarázhatjuk. Ugyanis Mohammed szultán csakoly kegyetlen, mint byzanti szevasztokrator elődjei, perverz zsarnok, kit néha fellobbanó jobb szeszélye tett engedékenynyé, póz és természetesség, tettetett kegyességgel váltakozván eljárásában, nem feledte el soha az egyéni hiúságán ejtett sérelmet. Bízvást föltehető tehát; hogy voltakép ezzel bosszulta meg azt a sérelmet, melyet

1 az „áruló király" azáltal követett el, hogy legyőzőjének,1 L. megjegyzéseinket Laonikus Chakokondylas szövegéhez. Toldalék VII. 2 Állítólag féltestvére Zsigmond.