Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Grenoblei Marini Antal franczia lova^ követjárása Budán. ugyancsak jó végre juttatta Vitéz János, a ki nagyon jól tudta „beállítani" az ily ellentéteket. „A mi hívünk István Bosznia királya" írja Mátyás király; 1462 aug. 10. a bosnyák uralkodó már hozzájárult a szent korona kiváltásához.

1 S még előbb említi, hogy a bosnyák király és István herczeg, a mint tartoznak is vele, a király hűségére tértek.

2 Mindebből kiderülni látszik hogy a pápa aegise alatt a török esetleges támadásával szemben egy magyar-bosnyák-herczegovinai-albán Velenczétől is támogatott liga-féle szövődött, melynek a vezérlete Mátyás kezében volt. Ennek a ligának ugyancsak az a baja volt, mint a középkori európai ligáknak rendesen, t. i. hiányzott belőle a czélban való bizodalom, röviden szólván a lélek. Szt. Száva herczege s a bosnyák király egymás között marakodnak, ebben folyton Mátyásnak s a velenczei köztársaságnak kell közvetíteni.^ A pápai és az olasz segély egyfelől az akkori közlekedésig de másfelől pénztechnikai okoknál fogva sem volt oly sziklaszilárd alap, melyre Magyarország biztosan számíthatott. Mátyás bizton tudta, „hogy a szultán az összes halann dók közt a legnagyobb ellensége, minthog}^ tőle sem. ten-; ger, sem hegyek nem választják el", országa szinte kínálkozik a betörésre. Mátyás király ismételve hangoztatta, hogy a török erővel szemben gyönge s ha a keresztény hatalmak részéről kiadós, gyors és rendszeres segélyre nem számíthat, nem használ akkor semmi szer. Velencze érdekei Magyarországéval egyeztek. Mátyás próbált is akár időnyerés, akár a keresztény lanyhaság ellenében óvszerként a törökkel valamikép egyezkedni.

4 Az akkori budai kabinetben voltak is mindig olyatén hangok, a melyek a paktálást előbbrevalónak tartották, az „egyetemes érdekben" való elvérzésnél. út-'i-* k In.? Ismeretes, hogy 1462-ben Podjebrád György cseh király, ; midőn a római kúriával nem sikerült neki akompaktatakat elfo1 Wagner: Dipl. Sar. p. 323. -^Katona XIV. 544. s Ep, M. C. II. XXV. 3 MDE. I. 173. k, 185—7. 1., 188—90. 1. * Ep. M. C. LXV. 14Ö-. 1. r.: - . Grcnoblei