Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

nov. 11. 1524. nov. 23. ordinarium pro festő beati Martini episcopi proxime preteriti nobis debitum quibusdam personis deputaverimus et per ipsum thezaurarium nostrum deputari iusserimus, tamen ob causas pregnantissimas et presertim propter necessitates castri nostri Jaycza, ad quam nunc victualia cum gravissimis impensis imponi facere nos oportet, coacti sumus huiusmodi deputationes mutare et in alios proventus nostros transferre. Censum itaque vestrum ob necessitates prenotatas fideli nostro reverendissimo domino Ladislao, archiepiscopo Strigoniensi, cancellario nostro supremo, pro suis pecuniis, quas nunc ad huiusmodi necessitates Jajcze evitandas paratas dedit, et sine quibus milites nostri, qui victualia ad Jayczam imponere debent, expediri non potuerunt, deputavimus deputamusque per presentes. Mandamus itaque fidelitati vestre harum serie firmissime, quatinus acceptis presentibus prioribus deputationibus,tam per nos, quam thezaurarium nostrum quibuscunque et ob quascunque rationes factis, predictum censum vestrum prefato domino Strigoniensi, aut [cui] ipse commiserit, et nemini alteri exolvere et dare debeatis. Alioquin certi sitis, quod a vobis iterum exigi faciemus. Nolumus enim, ut prefatus dominus Strigoniensis, qui nobis in tanta necessitate nostra pecunias suas redidit, damnum patiatur. Secus facere non presumatis. Presentes superinde pro vestri expeditione reservantes. Dátum Bude, in festő beati Clementis pape, anno Domini millesimo quingentesimo vigesimo quarto. Ludovicus rex, manu propria. CCXX. 1525. jan. 13. — júl. 10. Jajczára adott országos kiadások. Nagy negyedrétalakú, állítólag 450 lapra terjedő, egykorú papircodex ; egykorú préselt bőrkötésben, a M. Nemz. Múzeum kézirattárában, „Fol. Lat. 908." jelzet alatt. Jelenleg a M. Nemz. Múzeum kiállításában 42. sz. alatt elhelyezve. Általánosan „Liber rationum Ludovici II. Hungáriáé et Bohemiae regis 1525." czím alatt ismeretes, a mely czímet a kézirattárba való sorozásakor kapta. Az egykorú kötés előlapján egykorú reávarrott hártyalapocskával, „1525. Expensarum (liber) etc." felírással. Egész terjedelmében, a keltezések feloldásával, Fraknói V. közölte.