Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

nek (jobbágyoknak) török részről, s a csábítás máris hatni kezd. Félő, hogy a váraikban lakó főurakat otthagyja majd a nép. Azonkívül a török nem törődött a határokkal, hanem a hol jónak találta, a király területén erődöket emeltetett, a honnan lecsap akkor, a mikor szükségesnek latja. Ilyenformán beszéltek Tamás fia István király követei 1461 deczember havában, a római kúriánál.

1 Elmondták, hogy segedelemért folyamodtak Mátyás királyhoz, a velenczei dogéhoz s Castriota (Skanderbég) Györgyhöz. Szövetségesek segedelme nélkül otthagyja királyát s urait a nép. S most aztán előállanak a személyes kérdéssel. Már Eugén pápa megkínálta az ő apját koronával, de ez vonakodott azt elfogadni, mért tartott a töröktől (meg a magyar királytól, illetőleg Hunyadi Jánostól — ezt elhallgatták). Azt is állítják, hogy külön egyházat akart a pápa létesíteni Boszniában. Azzal érvel, hogy az apja neofita volt, őt azonban már gyermekkora óta latin rítusban nevelték s ő nem fél a bogumiloktól, a kiktől apja méltán tarthatott. Ezért kér a pápától koronát s kér az egyházi; szervezet új berendezésére püspököket. Felhozza, hogy ha megkoronázzák, majd alattvalói inkább bíznak benne s ellenségei meg félni fognak tőle. A pápával szemben ügyesen indokolja kérését. Ámde ezzel széttépi a hűbéri köteléket Mátyással, a kinek pedig egyidejűleg fegyveres segítségét kéri, mire ez, ha Bosznia királya megmarad a korona-iránt való hűségben, kötelezettséget vállalt. Ezzel a nemzetközi jogbéli szubtilitással nem gondolt a balkáni király, a ki csak koronára vágyott, a melyet az egyház fejétől kap. A pápa csak segíthetett rajta, de félnie nem kellett tőle, mint az „ő természetes urától", a magyar királytól. Tanácsadói tisztán látták a külügyi helyzetet. Helyesen mondták, hogy elsősorban őt veri le a török, azután Velenczére s a többiekre kerül a sor. Ha ő elvész, vele pusztulnak el a többiek. Az, hogy már az apja a velenczeiékrlek 1 Gobelinus : Commentarii rerum memorabilium quae temporibus suis contigerunt. 1405—1463. libri XII. II. Pius pápa egykorú följegyzései ezek, melyeket Gobelinus adott ki. A követi utasítás okvetlenül szlávul, a követek anyanyelvén kelt, oly közvetlen a hangja.