Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

oppidi adoriundi consilio, relictisque scalis in eas rapiendas irruunt. Mox Queglevitius ex urbe provolans, a fronté, equites vero, quos nocte ultra vallem in insidiis collocatos diximus, a tergo circumfusi eos inopinato et repentino terrore perculsos, consiliique inopes ita profligavere, caesis aut captis fere omnibus, ut pauci, qui rem male gestam domi suis nuntiarent, superfuisse viderentur. Sub finem eiusdem anni Turcae limitanei, qui in praesidiis locorum Bosnae agitabant, seu novo principi Solimano operám navare cupidi, seu solita proferendorum finium libidine, in oppidum Tininium excursionem fecere admodum cruentam, illudque nocturno tempore adorti, quod a paucis defenderetur, non magnó laboré ceperunt, caesisque incolis, vei in servitutem abductis, direptoque et incenso oppido, nemine obsistente, incolumes recesserunt. Est Tininium sedes episcopi ad Titum fluvium, molis versandis idoneum adiacens, qui ex montibus illis propinquis ortum ducens, et ab indigenis Dalmatis hoc tempore Querca appellatus, non procul ab urbe Sibenico in Adriaticum mare provolvitur. Nec hostes tot tantisque, et tam pessimis facinoribus contenti, Pethium, quod Gregorii Orlovcii castrum opportuno loco situm erat, simili fraude occuparunt; quod et illud ut caetera omnia negligentius custodiretur, eique militare praesidium imposuerunt, Cum autem Petrus Berislaus episcopus Vesprimiensis, et Illyrici totius prefectus contracto sat valido militum numero, ulterioribus hostium conatibus resistere, et amissa recuperare contenderet, in itinere apud amnem Coreniciam in insidias praecipitatus atque interfectus fűit. CCIV. Buda, 1521. márcz. 22. II. Lajos király parancsa a zágrábi káptalanhoz, a melyben ismételten és szigorúan meghagyja neki, hogy vitézeit azonnal és haladéktalanul küldje el Szlobocsinára, hogy a Jajcza vára részére beszerzett élelmiszereket elszállítsák. Eredetije papíron, zárlatán a királynak papírral fedett pecsétjével. A zágrábi káptalan levéltárában, „Acta Capituli antiqua, fasc. 94. No. 95." jelzet alatt. Közli: Horváth Sándor.