Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

„juh" érdekében, beállít a pápához mint kérelmező s mentő. Értjük eljárását, hiszen Ő a hitbéli térítés eredményeért — mely javarészben az ő munkája — küzdött. Ez a dalmát püspök jobban ismerte Bosznia helyzetét, mint bárki az akkori bosnyák hatalmasok közül. Elsősorban megengesztelte a haragvó pápát, a mi nagy sor volt, mert ez jól tudta, hogy a bosnyák király épúgy alkudozik a törökkel, bogumillal, ha kell, mint vele.

1 Másodsorban sikerült rávennie a pápát, hogy a kereszténység egyetemes érdeke szempontjából még pártját is fogja királyának Mátyással szemben. A budai udvarnál nagy izgatottságot keltett ez a bosnyák követjárás Rómában. Az a hír járta, hogy a pápától kér koronát a király s a bosnyák kath. egyházat újra rendezteti a kúriával. A korona megadása praejudikál vala a szent korona jogainak, a kath. egyház bosnyákosítása pedig illusoriussá teszi a bosnyák magyar püspök és a kalocsai érsek jogállását. Ha való a hir, akkor Magyarország a kereszténység védőfala s az egyház feje közt okvetlenül •szakadás áll be. így fogták fel a kérdést a magyar diplomaták. Mátyás a szó szoros értelmében elkeseredett. Ismervén bosnyák „alattvalóit", biztosra vette, hogy félrevezetik a pápát, érezte, hogy ügyes, ellene irányult húzás ez. A király ugyancsak ebben az értelemben Íratott levelet a pápának. II. Pius Mátyás vádoló levelére — 1460 június 7.— rendkívül tapintatosan felelt. Nem annyira járatlan Bosznia ügyeiben — úgymond —-s jól megfontolja, hogy ily engedmények, a melyekről Mátyás szól, mire vezetnének. Arról is van tudomása, hogy István Tamás király mit vétett a kereszténység ellen. S hogyne tudná, hogy mily kényes dolog püspököket rendelni oda, a hol eleddig nem voltak. Jól emlékezik rá, hogy a koronát már elődeitől is kérték, de azok sem adták meg neki, s ha ő tán hajlott volna is erre, ezt bizonyára nem cselekszi a magyar király jóváhagyás nélkül, („non sine honore et beneplacito tuo, qui ius ad illám pretendas".) A pápa különben azt is írja, hogy 1 L. Aeneas Sylvius : de Statu Europae cap. 8.