Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Brankovics György. A kath. térítés. A pápa koronája. Hogy mennyire erejevesztettnek tűnik fel a magyar birodalom déli feszítő ereje, azt legélénkebben megvilágítja a rigómezei csatavesztés után Brankovics Györgynek a békeközvetítése a magyar birodalom és a török szultán között. (1449 május 21, Szendrő).

1 A magyar országos tanács rááll, hogy a havasalföldi részek, Ráczország és Bosznia, tehát a magyar birodalommal akkor védelmi viszonyban álló területek egyidejűleg a szultánnak is megfizessék a szokott censust (censum solitum). Kikötik azonban, hogy ezen országok fejedelmei és lakói mindenha Magyarországba jöhessenek, causa curialitatis (illendőségből való hódolás) és egyéb ügyeik elintézése okából, s ebben a törökök ne háborgassák őket. íme tehát ezek az országok kétségtelen hűbéres részei a magyar koronának, mely azonban ezzel a kijelentéssel elismeri, hogy meg nem védheti őket s tűri, hogy adót fizessenek ellenségének. Lehet-e ezt a viszonyt az államközi viszonyoknak valamely tételes formájához sorozni ? Csak egy bizonyos, hogy nem tiszta s tarthatatlan állapotnak azon idő szerint beállított fokmérője ez. Nem is csodálhatjuk, hogy István Tamás bosnyák király a két hatalom közé szorítva 1449 november 11-én Doborban országa érdekét tekintve, összes rendeivel egyetértőleg Korógyi János macsói bán előtt megfogadja, hogy Magyarország és szent koronája, valamint Hunyadi János ellen nem követ el hűtlenséget s a törököket nem fogja segíteni.'

2 Ezzel biztosította magát Magyarország irányában, de a szultánnak megfizette az adót. Oklevelünk ugyan nincs rá, de ki ne hinné el, ha azt állítom, hogy a szultánt viszont biztosította, hogy nem fog ellene tenni semmit. Ezt különben, ha meg akart maradni, meg is kellett tennie. Szorosan akarván a tárgyhoz ragaszkodni, csak megemlítjük, hogy Eugen s V. Miklós már 1444 óta eretnek1 Mk orsz. levéltár. MODL. Teleki: HK. X. 243—411. Ez a jogtörténeti szempontból felette érdekes oklevél eredetije sajnos, elkallódott. Teljes tartalmára nézve v. ö. Teleki: HK. IL. 120—121. lap, s 1. sz. jegyzet. A fegyverszünet azonban ezen az alapon nem jött létre. 8 Teleki u. o. X. 245—6. ,,regno Hungarie et sacre eiusdem regni Hungarie Corone, necnon magnifico domino Joanni de Hunyad, ipsius regni Hungarie gubernatori nullám faciemus infidelitatem".