Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

ELŐSZÓ. Magyarország melléktartományai oklevéltárának jelen kötetében a jajczai bánság történetére vonatkozó okleveles anyagot s az elbeszélő források idevágó részleteit bocsátjuk a magyar történetírás rendelkezésére. A jajczai bánság Magyarország középkori történetének végső szakaszában Nándorfej érvárral társulva sarkpontot példáz. Annak ez a végvár oly fontos része a magyar-balkáni fejlemények során, annyi az európaközi vonatkozása, hogy a rendelkezésünkre álló anyag alapján hivatásos feladatunknak tartottuk e végvár történetét ez oklevéltárral kapcsolatban külön munkálatként is feldolgozni. Ez előszóban, minthogy szerkesztőtársam, Horváth Sándor, nemzetünknek most folyó létharczában ténylegesen résztveszen, helyette adok számot az oklevéltár anyagának a berendezéséről. Jelen oklevéltár annyiban elüt az eddig megjelent kötetektől, hogy a Történelmi Bizottság jóváhagyásával az oklevelek korrendi sorozatába beillesztettük az elbeszélő forrásokat. Ilyképen ennek a kötetnek monumentaszerű jellege van. A tárgy annyira fontos, hogy az oklevelek helyes méltatására okvetlenül szükség volt a vezérlő elbeszéléseket is fölvenni. Az okleveles anyag ilyeténkép úgyszólván keretét alkotja a kútfőknek. Aránylag alig van oly megközelítően teljes anyaga középkori részletkérdéseinknek, mint ennek a végvárnak. Míg a források a külső események lefolyását ecsetelik írójuk színvonalának megfelelő hitelességgel, az oklevelek a vár belső életéről, igazgatásáról adnak számot. A nyomtatott kútfők közül Bonfini (2. 23. 47. sz.), Thuróczy (3. 20. sz.), Ranzani (7. sz.), Titbero (8. 38. 211. sz.),