Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Török történetírók. Mátyás király teljes nyolcz hétig ostromolta a várat s más csapatokat ágyúkkal küldött Zvecsaj alá. A vár falai (t. i. Zvecsajé) csakhamar sokat szenvedtek, de mi éjjelenként kijavítottuk. Ez mindaddig tartott, míg Jajcza árulás következtében magyar kézre jutott; ezután nekünk is meg kellett adni magunkat. Jajczából és Zvecsajból csak igen kevesen tértek vissza Törökországba, mert Mátyás a maga számára akarta őket megtartani. En dicsértem az istent, hogy becsülettel megint keresztény uralom alá jutottam. 35. fejezet. Mohammed szultán értesülvén a Boszniában történtekről, a következő évben visszatért s azokat az ágyukat is maga után küldette, a melyekkel Jajcza falait szétdúlta. Már megkezdték az ostromot s a császári zászló megjelent a város falán, a mikor az egyik védő birokra kelt a zászlótűző jancsárral, s mindketten lezuhanván, szörnyet haltak. Mikor a császár ezt a vitézséget maga előtt látta, s meggyőződött a vár bevehetetlenségéről, ágyúit a Verbász folyóba vetette egy vízesés alatt közel a városhoz, hogy senki ki ne vontathassa és visszavonult. Visszavonulása alkalmával egy bosnyák fejedelemséget elfoglalt. Mátyás király már útban volt Jajcza fölsegéllésére, midőn erről értesült, ő is visszatért. És így maradt meg sértetlenül Jajcza . . 5. A török történetírók közül csak a Thúry József fordításában megjelent (Török történetírók. M. Tud. Akad. 1893.) részleteket, valamint a Tarihi-diári Bosna (szerzője Salih-efendi Hadzsi Husszeinovics, fordítását néhai Kállay Benjámin rendelte el) állottak rendelkezésünkre. (Okit. X—XIII: XXIX—XXXII.) Bosznia elfoglalására s Jajczára vonatkozólag a török krónikásokból, illetőleg a magok módja szerint „feldolgozó" történetírókból „kevés magot vethetünk az igazság felszántott mezejére". Azonban a hangulat, s a környezet megvilágítására, néha időrendi meghatározásokra figyelembe veendők. 6. Antonii Bonfíni; Rerum Hung. Dec. III. Lib. X. Okit. II. (1463.) XLVII. (1481.) Dec. IV. Lib. I. IV. (1464.) Okit. XXVIII.