Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Szenesei János Török Mihály Tumpity (Tompa) János. Ha rendre vesszük a neveket, mondhatni javarészük pozsegai, valkai és orbászsági. Van néhány horvátországi is köztük. Az akkori magyar-horvát katonai társadalom typikus képviselői megannyian. A legénység közül a huszárok túlnyomó része magyar. A vajdák vezérelte strázsák és martalóezok részint szlavóniaiak, részint horvátok, de van köztük dalmát határmelléki bosnyák is (Lukarity Márton), sőt magyar vajda is: Kormos Bálint, néhány orthodox, illetőleg rácz név is akad köztük. A jajczai lakosság katholikus s neveik dalmata hangzásúak: Relity, Krisich, a bíró keresztneve Sivko. A huszárkapitányok megbízottjai magyarok vagy magyar hangzású neveik vannak: Nagyvölgyi János, Nagy Balázs, Pozsegai György,. Jajczai György. Ez a katonatársadalom vére hullásával adta bizonyságát a szent korona iránt való hűségének: vitéz és kemény nép volt, mely együtt éhezett és fázott. Nem szólam, ha ezt mondjuk, hogy a míg fennállott ez a végvidéki erős katonafaj, mely magyar és horvát elemekből forrott együvé, a szent korona fénye bevilágított a balkáni sötét völgyekbe; a mint pusztulásnak indul, beborul a korona fénye is. Olybá kell ezeket venni, a minők voltak: a törökkel csak az ilyen ordas farkasok bírtak, arról nem tehettek e szilaj vitézek, hogy magukra maradtak. Áruló nem akadt közöttük. Bemutatunk egyet a Jajczában vitézkedett „deákok" közül. Ivánczfalvi Dombay János deáknak

1 Ulászló király czímert adományoz. Ez aztán igazában elbeszélő czímer: a zöld süveges, veres köpönyeges, magyar csizmás, a képen legalább mongoloid typusú Dombay, a ki a jajczai harezok1 Okit. CXXI. Dombay Pál és Miklós, mint Szlavón birtokosok előfordulnak Corvin János 1492. hódoló oklevelében. A czímer színnyomata megjelent a Turul IX. évf.