Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

czosnak igazi jellemképe és Tahy János nem rokonszenves, de kemény vitéz vállalják a keserves jajczai báni tisztet, 1520—22. A várban Keglevich ült. Keglevich Péter életrajza megiróra vár. Tudnók ugyan indokolni, ha e munkálat keretébe beiktatnók élte folyását, de annyi ága-boga van e jeles harczos viselt dolgai­nak, hogy jajczai vitézkedése pályafutásának csak kisebbik része. Néhány szót mégis ejtsünk róla. Buzsimi Keglevich Péter, II. Lajos és I. Ferdinánd királyok idejé­ben hatalmas vezéralak, régi horvátországi családból, kinek ősi birtokai Buzsim és Keglevic. 1 Nincs kizárva, hogy Keglevichék ősei főkatunárok: dalmácziai pásztói-törzsfők voltak. K. Pétert II. Lajos a jajczai vár kapi­tányává, majd bánjává, utóbb, 1525-ben ismét kapitányává nevezte ki. Ezt a tisztséget becsülettel viselte és jutalmul, úgylátszik, 1524-ben vagy 1525-ben Fejérkő várát kapta a királytól. A mohácsi vész után K. Péter állandóan megmaradt Ferdinánd hűségén, váraiban tartott vitézeivel harczolt a török és a Jánospárti urakkal. 1538-ban Nádasdy Tamással együtt horvát-szlavón bán lett s mint ilyen, bántársával együtt folytatta a török elleni küzdelmet. 1538-ban a töröktől ostromolt Dubicza várának nem tudott elég gyorsan segítsé­gére menni — katonahiány és betegsége tartóztatták —, úgy hogy ez a vár is elveszett. 2 Báni hivatala gyakorlását a Szapolyai-pártiak, különösen Török Bálint, valamint a veresége óta a déli vidékeken bujdosó és intri­káló Katzianer is megnehezítették. 3 Az 1542 novemberi pozsonyi országgyűlésen Nádasdy Tamás lemondott a bánságról, K. Pétert pedig az ország és király letették, iil­fő- és jószágvesztésben elmarasztalták, mivel magtalanul elhalt veje, csáktornyai Ernuszt Gáspár várait nem bocsátotta a fiscus kezére. A mér­hetetlen gazdagságú Ernuszt Hampó-javak utolsó birtokosának, Ernuszt Gáspárnak K. Péter leánya volt a felesége, a ki mikor özvegyen maradt K. Péter az Ernuszt-várakat: Csáktornyát, Sztrigót, Kapronczát, Szent­györgyöt a kir. kamara több felszólítására sem adta ki, azzal a meg­okolással, hogy leánya teherben maradt. A kamara végre két főúri hölgyet Gyulai Annát és Bradács Ilonát küldte a tényállás megállapítására, de K. Péter ezeket be se eresztette várába. Ferdinánd elé idéztetvén, meg­ígérte a birtokok kiadását, de Ígérete teljesítését folyton halasztotta, lányát pedig közben újra férjhez adta Bánffy Lászlóhoz. Erre követke­zett a nevezett országgyűlésen az elítélés, a végrehajtással a bánságban utóda, Zrinyi Miklós bizatott meg, kinek magának is fájt a foga az 1 Thallóczy—-Hodinka, Melléktart. okit. I. 18. 1. 2 Istvánffy lib. XIII. 3 Barabás, Zrinyi Miklós. Öklt. I. Keglevich Péter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom