Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Bornemissza János a végvárak helyzetéről 1521. A mit Bornemissza írt, azt mindenki igaznak tudta, de legelőször ő adott hangot a közérzésnek. A diagnosis helyes volt, de az orvosság már nem használt a beteg szervezetnek. „Ebből megláthatja Felséged — írja 1521-ben a lengyel királynak —, hogy milyen rosszul igazgatják Magyarországot. Horvátországból a török a népet elhajtotta, azok, a kik megmaradtak, mindenfelé elszéledtek, legtöbben velenczei területre menekültek.

1 Mindazonáltal néhány erősség még megmaradt, de olyan állapotban, hogy az őrségnek vagy el kell vonulnia, vagy éhenhalhat. Korbáviában minden elhagyatott, Karlovics gróf fia a királyi őrséggel és az esztergomi érsek — Bakócz Tamás — segítségével, a kinek nővérét bírja feleségül, még valahogy lélekzik, de ő is azon van, hogy Szlavóniában kárpótolják néhány várral. Boszniában már nincs menedék, mert valamennyit elfoglalták a törökök. Jajcza vára Isten segítségével kevés őrséggel még megmaradt, de igazában csak az Isten mentheti meg a végveszélytől; ezért úgyszólván már nem a mienk; pedig ha elvész Jajcza — a mit távoztassa az Ur Isten —, Szlavóniáról és Magyarországról nem is szólok, rövid idő múlva meg fogja érezni Styria, Karinthia stb. és Ausztria, mert akkor a törökök száraz lábbal mehetnek a Dunáig. Hallottak a törökkel való békéről, de csak úgy a suba alatt. A mi a végvidéket illeti, azok nagyon keveset szolgáltatnak s azt ís rendetlenül, ez tehát mit sem számít. Nincs senkije, még a szolgáján sem segít, nem tudja senki, hogy mennyi a jövedelme s mit tesz a pénzével. Mátyás király idejében Ráskai Balázs volt az udvarmester (1477—84). Alája tartozott a budai kir. istállón kívül a visegrádi kir. lak s a kir. számvevőségi kamara is. Egy csomó inast és katonát fizetett s mégis tízezer aranyat mutatott ki fölöslegképen. Ezt a király kevesellette s bottal jól megverte. Rászólt a budai és pesti tanácsra, hogyha a felség valamit az ő akaratok ellenére parancsolna nekik, azt ne teljesítsék. Világi létére apátságot bír. A végén megjegyzi: „Ebből látszik, hogy ki légyen a közügyek megrontója". Ha ezt a jellemző pletykát összevetjük Bornemissza alább a szövegbeiktatott levelével, nem hisszük, hogy a történeti kritika Bornemissza ellen döntsön. Bornemissza fukar, morcsos, de tisztakezű ember volt. 1 Dalmácziába.