Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

keztében a nándorfejérvár—budai vonal lesz történeti oldalává a török elonyomulásnak, Jajcza pedig másodrendű .harcztérré válik. így lön azután könnyű, szinte magától értetődő elmúlása Jajczának : a magyar-német nyugati .védőkapunak. Ebben látjuk mi a főkulcsát Jajcza további sorsának. Megállapíthatnék mi azonfelül, hogy Magyarországnak voltakép 1490—1516-ig nem volt olyan királya, a ki egyúttal ura, gazdája lett volna, jellemezhetnők II. Lajos király uralmát, mely nagyobb részében gyámkormánykodás, apró részletekig jellemezhetnők Magyarország pénzügyi romlását, Szulejman szultán öntudatos uralmát, föl is fogjuk hozni, hogy miként alakult kérdésessé a magyar korona területének önállósága az érdekelt szomszéd hatalmak szemében, mikép értelmezendő a nemzeti párt föllépése, illetőleg visszahatása, azonban ebben a széles keretben fölötte kicsinynek tűnnék fel az a boszniai államroncs, melyet Mátyás megszerzett, de a Jagelok elvesztettek. Mindjárt elöljáróban fölvethetnők a kérdést, hogy aktív politikai hatása lehetett-e Magyarországnak, melynek 1516-ban állítólag 140,000 arany jövedelme van, ebből 100,000-et fordít hadikiadásokra, mely czímen azonfelül 400,000 arany adóssága van? Marad a többi szükségletre 40,000 arany.

1 Oly állam, melynek főkatonái és tisztjei részben koldusok, részben szereznek, de maguknak, nem lehet erős. Nincs királyi akarata, nincs gazdasági érzéke; erős tehetségű egyes államférfiai csak annyit érnek, a mennyi abszolút értéke van az ő külön működésüknek. A nemzetnek, mint ilyennek nincsen súlya, csak az egyesnek van. Az egyén pedig — mint mondók — szerez, de az államtól, illetőleg akkor a királytól vonja el a fönntartásához szükséges alapot. Folytathatnók a magyar, illetőleg a szlavón társadalom jellemzését, sorrendben összeállíthatnók 1516—1526-ig mindazt a sok jóakarattal készült országgyűlési törvényt, mely a végek s különösen Jajcza fölsegéllésére vonatkozik, de 1 A velenczei követ jelentése 1516 XII. 15. Marino Sanuto XXI. 350. 1.