Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Beriszló János rácz despota valószínűleg emiatt nem akarja megtartani.

1 Sebtiben Gyarmati Balassa Ferenczet, a huszárok parancsnokát bízta meg, hogy mentse ki a várat ebből a veszedelmes helyzetből, midőn nincs élelemmel ellátva s az őrség is ott akarja hagyni.

2 A rácz deszpotát azután megkéri a méltán aggódó budai udvar, hogy lássa el minél hosszabb időre a jajczai várakat, nehogy éhenhaljon az őrség, megfizetnek neki s Balassa, az új bán már útban van,

3 várja meg s vezesse be a várba. 1515 derekán országszerte érezték a jajczai veszedelem közeledtét. Az a tompa kétségbeesés, mely a parasztmozgalom leveretése után megszállotta a kedélyeket, megérttette, hogy a végvárak ellen intézett, a török készülődés sikere esetében mire vezet. „A törökök dühétől és folytonos áskálódásától nagyon kell tartani s ha nem érkezik gyors segedelem, Jajcza biztosan elvész s következőleg elvész az ország is."

4 Nem kisebb ember szólott ekképen, mint Verbőczy István. Beriszló Péter Bornemissza embere volt. Bakócz Tamás, a prímás, meglehet, hogy ezért nem szerette, de mindenesetre ellenséget gyanított benne és pedig nem minden alap nélkül. Egyszerre öt tisztséget visel: veszprémi püspök, kir. kincstartó, dalmát-horvát-szlavón bán, a vránai perjelség kormányzója s Jajcza gondviselője. Jajcza s a hozzátartozó várak állapota 1515-ben feltűnően rosszabbra fordult. Az őrség, mert nem volt mit ennie, kivonult s csak a török csapatok nem sokkal különb állapotának tulajdonítható, hogy már ekkor el nem foglalták. Gyalogos maradt ugyan a várakban, de legföljebb strázsának. Szlavóniának helyi s az országnak általános érdeke követelte, hogy a végeket megsegéljék. Az Alföldről nem 1 Hívséges jajczai szolgálataiért megkapja 1515. IV. 12. Szentpétery László és testvére, Nagypói Mihály összes javait, nejével, Ivánka-Szentgyörgyi Borbálával (szül. Szentpétery), ennek Ivánka-Szentgyörgyi Ferencz, Mátyás (Zayak) előbbi házasságbeli fiaival. Okit. CLX. * Okit. CLVII. 1513. V. 25. 3 Okit. CLVIII—CLIX. 4 Okit. CLXI. 1515. VII. 20. Valpo.