Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

ban nagyobb evolutiónak vagyunk tanúi, mely nem kisebb czélt tűzött maga elé, mint a velenczei földközi-tengeri túlsúly, mondhatni egyeduralom megtörését. I. Miksa császár áll a liga élén: Közép- és Nyugat-Európa fogott kezet Cambraiban a mare liberum érdekében. Magyarországra nézve elérkezett az alkalom, ha élén erőskezű király áll, hogy Dalmácziát visszafoglalja. Azonban azok, a kiktől e konczepczió megvalósítása függött, részben Velencze lekötelezettjei, részben indolens egoisták, részben határozatlan tésztaemberek.

1 Voltakép senki sem tudta, hogy mily irányban járjon el. Megoszlottak a horvát urak is. A Frangepánok főemberei, a kik Velenczével anyagi helyzetükre való tekintettel érdekközösséget vallottak, a míg az az Frangepán érdekeikkel megegyezett, most várakozó álláspontot foglaltak el. A magyar főurak közt minden fogyatékossága mellett jóakaratával, ügybuzgóságával és tapintatával első helyre teszszük Perényi Imrét, a nádort. Hangsúlyoztuk a tapintatot. A végvidéki főemberek között Beriszló János, a rácz despota, Kanizsai György, az egyik horvát-szlavon bán, Balsa Péter, a herczegovinai szt.-szávai herczegnek Szlavóniába szakadt ága, Bajnai Bóth András, a másik horvát bán, a Frangepánok, a Korbáviai grófok, a hányan vannak, annyifelé húznak. Míg a dalmát belföld urai eladdig magánpolitikájuk érdekei szerint Velencze s Buda között libegtek, Mátyás király halála óta a német császár felé is sűrűen tekintenek. Mindezeket Perényi Imre tudja, ügyel a korona érdekeire, nem élesíti ki a személyes ellentéteket, s a törökkel meghosszabíttatván a fegyverszünetet, erősen ügyel, hogy a végeken ne adjanak okot a mieink a béke megzavarására. Éppúgy szívén fekszenek a végvárak, Nándorfejérvár és Jajcza sorsa.

3 Tekintélyével sokat elintéz, a mit egy csomó királyi rendelettel sem lehetett elérni. 1 Ezt a kérdést Fraknói Vilmos tisztázta: Magyarország és a cambrai liga 1509—11. czímű tanulmányában. Századok, 1882. évf. 8 Magyar-szerb összeköttetések, lt. 330—337. CDXLV., CDXDVII. Jajczai okit. CXLII.