Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

1504. Költségelőirányzat a végvárakról. családi dolgaiban elég ügyes, de egyébként minden keménység nélkül szűkölködő király nem tudott a magáé alá rendelni. A számos kormányos közt egyik szirtről a másikhoz ütődik az állam hajója, hiábavaló a jó tanács ilyenkor. Nincs, a ki megfogadja s ha olykor hajlik is a fülök az okos ember szavára, menten megakadnak, ha megvalósításra kerül a sor. Az ország belsejében még valahogyan elodázhatják a bajt, de a végeken a birtokosság, az őrség s a jobbágyság egyaránt megérzi a pusztulást. Egyetlen ember találtatott az országban, kinek a végekhez szíve volt: Bornemissza Jánosnak, a kincstartónak képében. Azok közül való, a kik a bajok gyökeréig láttak. Egyetlen mód kínálkozott, hogy az ország határán csapataink megállják a helyöket. Rendes fizetés, pontos élelemszállítás és a várak karba helyezése. Az 1504. (április 24-ére összehívott) országgyűlés elé Bornemissza egy részletes költségjegyzéket készíttetett. Ennek az előmunkálatai fogalmazatban maradtak reánk. Az egyik fogalmazatban Magyarország tisztifizetései állapíttatnak meg.

1 Ebben az ország zászlósainak s a hadi főtiszteknek fizetési sémája van föltüntetve. Hiányzik azonban a királyi udvartartás, a külügyi költségek s a bányakezelés kimutatása. A másik jegyzék bővebb s kizárólag a védelmi, illetőleg a haderőre és a kincstartóság kezelésére fordítandó költségeket részletezi. Nem alapvető statisztikai anyaggal van tehát dolgunk, de azért eléggé értékelhető szempontokhoz jutunk, ha a határvédelem főcsoportjait a számvevőségileg helyes adatok alapján foglaljuk egybe. Ha a tisztifizetéseket akként csoportosítjuk, hogy a véghatárokat kelet és délkelet, a déli, nyugati és délnyugati irány szerint állapítjuk meg, a következő táblázatos kimutatást nyerjük: 1 Okit. CXIV. s a vele összefüggő CXV. Legelőbb Kovachich adta a régi budai kamarai, ma orsz. levéltárból a Supplementa ad Vest. Com. II. köt. Annyira hamari munkálat a CXIV. számú kimutatás, hogy a végösszeg hibás összeadása következtében 103,109 írtban van kimutatva, holott 128,330 frt.