Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

vezér közeledtét, virradólag egy oldalmozdulattal megtámadta az élelmiszertábort. Azonban a király vezére gondos előrelátással erős hátvédet hagyott a védelmére, mely a törököt nagy veszteséggel visszaverte; közülök állítólag csak 100 esett el. A török vezér seregének Tárczayval szemben fordult harczvonala újból Bocsácz vára ostromához fogott, s hogy nagyobb erővel támadhasson, az egész jajczai ostromlósereget magához vonta. Tárczay János előtt most az a veszedelem állott, hogy a nálánál nagyobb ostromlósereg az élelmiszertábort elfoglalja és őt majd hátbatámadja. Ekkor elhatározta, hogy áttöri a török harcvonalat. Pap hiányában a sereg vezérei meggyóntak egymásnak, halálig való hűséget fogadtak és a terepet felhasználva, a régi magyar „Jézus" csatakiáltással nagy tűzzel nekiváltottak a töröknek. Az élelmiszertábor azalatt nagy sikerrel védelmezte állásait. Az erős rohamra a törökök megfutamodtak, elhagyták jajczai ostromlóállásaikat és oly remület tört ki közöttük, hogy leszállván lovaikról, a hegyekbe szöktek. Sok ló, ruha, drága ruha és zászló, valamint 400 ember esett a győző kezébe, közöttük 37 előkelő főtiszt. Tábori felszerelés, ágyú nagy mennyiségben került zsákmányra. A hír Budára július közepe után jutott el és itt azután tűzijátékkal, harangzúgással, ágyúlövéssel ülték meg a győzelem hírét; a velenczei követ megjegyzi, hogy ez itt nagyon szokatlan dolog. Főeredménye ennek a győzelemnek, hogy végre annyi élelem került Jajczába, hogy a városban a heverő készletektől lépkedni sem lehetett. Iszkender pasa, a török fővezér, mintegy 25 mértföldnyire állott Jajczától és bár sokat hírlelték, hogy meg akarja bosszulni fia vereségét, komolyabb hadműveletre még sem került a sor. Voltaképen a törökök is kívánták már a békét. Dalmáciának és Boszniának meg érdeke volt, hogy egy kis lélekzetvételhez jusson Jajcza, a mely úgy Magyarországnak, mint Velenczének védvára. Apró csetepaték történtek ugyan ezután is: török szolgálatban levő martalóczok, szám szerint 40-en, a Jajcza körüli Katinahegy mellett elemeltek egy részt a magyar élelmivonatból,