Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
De ha a hadfelszerelés és a várnak szánt élelmiczikkek tudva ajándék vagy vétel útján jutottak mások kezére, ezeknek javai is (törvényes elmarasztalás után) a királyra háramoljanak. A törökkel határos végvárak rendszerint két személyre bízattak, azért, hogy az ügyeletet és gondoskodást megoszszák. Ámde hatáskörükről, tartózkodásuk időtartamáról törvény nem intézkedett. Gyakran megtörtént, hogy olykor egyik főtiszt sem volt a várban s az őrség magára maradt. A törvény immár azt kívánja, hogy egy főtisztnek főbenjáró büntetés terhe alatt mindenkor személyesen ott kell a várban tartózkodnia. Eladdig megtörtént, hogy némely tisztek elhanyagolván a fölügyeletet, veszni engedtek némely végvárat s nemcsak büntetlenül maradtak, hanem fizetés mellett más várakat is kezökön tartanak. Ezeknek a rendek beleegyezése nélkül a király ne adhasson kegyelmet, s megfenyítendők, mint az országos javak eltüntetői. Ilyenek néhai Egerváry László bán, a kinek keze alatt Tersácz (Trsac) és Neretve vára veszett el, Haraszti Ferencz, a ki a Jajcza birtoklására nézve oly fontos elővárat: Koszorúvárát (Vinac) engedte az ellenség kezére, éppúgy, mint Popovics György Komotint} Hogy ez ne történhessék, a legszigorúbb ellenőrzést rendeli a törvény. Évenként kétszer egy hármastagozatú bizottság indul a végvárak állapotának (építkezési, had- és élelemfölszerelési, a zsoldosok ügyei s a műszaki tárgyi és személyi viszonyok) megvizsgálására. A király, nádor és a kir. udvarbíró külön-külön küldik igazmondásra fölesketett embereiket, a kik nem mehetnek együttesen s a vizsgálat időpontjáról ne tudjanak, nehogy megvesztegethessék őket, vagy összebeszélvén csalhassanak, vagy hazudjanak. Kiküldetésök a király költségén történik. Ha azonban kiderül, hogy elhallgatták a végvárakban előfordult hiányokat, avagy elhallgatták a személyzet kihágásait, főben1 A rendek megfeledkeznek, hogy a bánoknak sem pénzök, sem fegyverük, sem emberök nem lévén, eljárások nagyban menthető.
