Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

züllő félben, még nem meríti ki összes erejét. Jajczát s a végvárakat illetőleg az ország megtette mindazt, a mit az akkori igazán nyomorúságos viszonyok közt megtehetett. Ha teljes képet akarunk nyerni, részleteznünk kell mindazt, a mi koronként a végvidék érdekében történt.

1 3. Előrebocsátjuk mint közismeretű tényt, hogy a XV. és XVI. századbeli pénzkezelés nem alapult pontos bejegyzéseken, híjával volt a szigorú ellenőrzésnek s a számadások lezárása teljesen önkényesen ment végbe, igen sok esetben hibásan adatván össze az egyes tételek. Ha a kincstartó számadásai pontatlanok, képzelhető, hogy az egyes várak provizorai: a gazdasági tisztek mily fölületesen dolgozhattak. De lássuk — a mennyire ily összefoglalás lehetséges — a jajczai s a vele kapcsolatos bosnyák várak költségeit. 1494. I. 31. — 1495. X. 31. A) Személyi kiadások. Jajcza állapota 1494—5-ben. frt den. 1. Fizetések . . . 20,424 50 2. Segélyek . . . 1,110 50 3. Futárok költségei . . , . . . 216 — A személyi kiadások összege . 21,751 1 Okit. LXVII. Ernuszt Zsigmond pécsi püspök számadási könyvének tételei alapján. A munkát megszerkeszthettük volna akként is, hogy külön veszszük a hadieseményeket, külön a pénzügyi részt stb., az újabb időben divatos skatulyarendszert alkalmazván. Ámde akkor folytonos ismétlésekbe esik a földolgozó s az indexhistorizálás kátyújába kerül. Szerintünk a folyamatos beosztás inkább beválik. Igaz, hogy gyakran kevésbbé áttekinthető az anyag, de az érdemleges anyagot jobban lehet földolgozni. A tételek összegezésénél Laubner Frigyes cs. és kir. közös pénzügyminiszteri számtanácsos hazánkfia segédkezett.