Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
cxLvra Meg kell még emlékeznünk arról a szerepről, melyet a jajczai bánság s a többi bosnyák részeken levő várak a király családi politikájában játszottak. Ezt a hódított területet patrimoniumnak tekintette, csak úgy mint azon korbéli uralkodótársai a magokét. Nem akarjuk az olasz és német elvek befolyását Mátyás egyes ténykedései folyamán hosszasan elemezni, de azt a hatást, melyet országcsoportosító egyes tervei keltenek, illik megjegyeznünk. Midőn 1485-ben János fia részére meg akarta nyerni Sforza Bianca kezét, követ útján értésére adta a milanói udvarnak, hogy ha feleségének, Beatrixnak fia születnék, akkor természetesen azt illetné a korona, de János herczeget menten megteszi Csehország és Bosznia királyának s Ausztria herczegének. 1 E terv tudvalevőleg nem valósult meg, de már a szándék is bizonysága, hogy Bosznia, mint „különítmény", a koronának azon szerzeményei közé tartozott, melyeket a király a különféle politikai változások folyamán magánczéljai szerint illesztett számításainak a keretébe. Még világosabban feltetsző az az irányzat, midőn 1488-ban s 1489-ben Fridrik császárral állandó megbékélés czéljából Székely Jakab regedei kapitánya útján hosszú tárgyalásokat folytatott. Ez Mátyás ajánlatait előadván, elsősorban megemlítette, hogy tegye meg a császár a király törvénytelen fiát (Jánost) Bosznia és Horvátország királyának. A császár erre szívesen ráállott, ha ott önként vállalják. Az ilyen ajánlat még kapóra is jött neki, mert terveibe beleillett. A többi feltételt nem fogadta el a császár. Az alku, melyet fiával, Miksával könnyen megköthetett volna Mátyás, az agg császár fukarsága, féltékenysége és konoksága miatt nem valósult meg. Mátyásból ez alkalommal nem a magyar korona jogaira féltékeny király, hanem a fiáért mindenre kész ideges apa szólott. Fridrik császár ugyan ebből nem szár1 MDE. II. s kk. 1. V. ö. Schönherr Gy. Corvin János élete 42. 1.