Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
Indító oka az volt, mert bármennyire is pusztítottak a török martalóczok és portyázok, a jajczai őrség, élén a vitéz Dóczi Péterrel, szemmel kísérte ezeket a beütéseket, s nem egy ízben elszedte a zsákmányokat. 1 Ezért fordult a nevezett bánhoz szabad átvonulás kieszközlése végett s hivatkozott a szultán meghagyására. A pasa megígérte, hogy a római császár birtokai felé vonul, de a király alattvalóinak nem lészen semmi sértődésök. A bán közölte a pasa izenetét a királylyal s Mátyás azon föltétel alatt, hogy területén nem pusztítanak, alattvalóinak kímélése okából is megengedte az átvonulást. Ez egyszer Mátyás nyíltan paktált a törökkel s éppenséggel nem követte a „keresztény közérzés" annyiszor proklamált szavát. A mai nemzetközi háborújog ítélőszéke elé állítva az ügyet, a többség azon az alapon mentené föl Mátyást, mert az ellenségnek minden áron s minden eszközzel ártani minden államnak természetes joga. Mert, ha alattvalói iránt érzett szánalom is vezette, mégis Fridrik császár megtörése lebegett szeme előtt, a ki szintén paktált a törökkel, a mikor érdeke kívánta. Daud pasa balkáni virtusával alaposan ráczáfolt a királyra. Az 1480-ik esztendő telén, márczius 26-ig, 2 alig volt csápadék s megesett az a rendellenesség, hogy a Száva és Dráva révein nagyon könnyű volt az átkelés. Daud pasa, — a ki állítólag 30,000 emberrel 3 tört be a német tartományokba — egyfelől Stiriát pusztítja Regedéig, másfelől él az alkalommal, s Nyugat-Magyarországot Zalát és Vas megyét végigdúlja: embereket elhajt, marhát zsákmányol, öl és rabol. A királynak azonnal megjelentették a törököknek ezt a szertelen dúlását „ahoz képest, a mit a mi területünkről és uradalmainkból álnokul elraboltak, a római császár földjéről elvitt zsákmány a leg1 Az 1475—1480-iki török beütések nyugat felé s a megtorló ellenactiók összeállítása külön tanulmányt igényel. Truhelka i. m. 20—21. lap, csak a közismert jelentések alapján sorol föl egyes ilyen portyázásokat. 2 Bonfini D. IV. 1. V. 3 U. o. túlzás.
