Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

tázni a helyzetet. Történt ez a nyilatkozat 1465 február 18-án.

1 A pápát azután részletesen felvilágosítja, hogy értesülése szerint a töröknek az a czélja, hogy Belgrádot, Magyar-, Lengyel- és Csehország kapuját megostromolja. Azután majd Jajcza visszafoglalásának ejti sorát a szultán, mert az meg Dalmáczia, Isztria, Italia s Németország kulcsa. Mátyás Belgrádba hajók építésére fát küldött, valamint máris gondoskodott erődítéséről. Mátyás királynak ez a loyalis kijelentése egyelőre elsimította az ellentéteket. Másik szövetségese a nápolyi király. Nagy Alfonz nápolyi király — e XV. századbeli „minta uralkodó" — nagy balkáni terveit részletesen nincs miért kifejtenünk. Fia Ferdinánd, apja szándékait nagyban értékelte, sőt annak idején mozgatója is volt a Vukcsics István herczeggel való alkudozásoknak, melyeknek az volt a czélja, hogy megvesse a lábát az Adria keleti partján.

2 Jajcza bevétele, s Mátyás boszniai sikerei után sem adta föl képzelt hatalmi igényeit a déldalmát „érdekkörre". Velencze már positivebb alapokra támaszkodott, s mindig tudta, hogy mit akar, a nápolyi versenypolitika azonban nem volt magával tisztában, hogy mit, mikor igyekezzék elérni. Ösztönszerűleg érezte ugyan, hogy a nápolyi politikának Magyarország mellett van a helye, haszna is van belőle, hogy termékeit a túlsó parton, Raguza útján piaczra viheti,

3 s neki törökellenes politikát kell folytatni, de kapkodván, határozottság nélkül szűkölködött. Egy Benedicto de Corcullis nevű követét küldte Dalmácziába, azzal az utasítással, hogy ajánlkozzék fel az ő nevében szövetségesnek Mátyásnál. A magyar király nagyon megörült, hiszen a felkínálkozó Ferdinánd „javakorbeli, fennkölt lelkületű, hadban jártas, hatalmas ország ura, s az ellenséghez legközelebb esik".

4 Csakhogy a nápolyi „vitéz, tanácsos és követ" akkor, mi1 Mátyás király levelei 77—79. 1. 3 Bosnyák és szerb életr. tanúim. 3 Mátyás k. lev. 139—141. 4 U. o. 141. 1.