Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

egy állandósított. Adatunk ugyan nincs rá, hogy mi volt a bosnyák gubernátor hatásköre, de adat nélkül is bizonyosra vehető, hogy összes foglalkozása a határ védelmében s tegyük hozzá, a határos ellenség nyugtalanításában merült ki. Ebben a harczban azután ezek a katona-bánok valósággal szakmás vitézekké váltak, melynek egyik főtárgya : a fegyelmezett embervadászat volt mindkét részről. Főkellékei a határvédelemnek az edzettség, halálmegvetés és urokhoz való hívség. Nándorfejérvár és Jajcza voltak ennek a magyar és horvát végvidéki harczos társadalomnak a fészkes tanyái. Szapolyai Imre után

1 a nándorfejérvári kapitányságra Szobi Péter

2 és Disznósi László lesznek bosnyák-horvátdalmát bánokká. Ezek, valamint Laki Thúz János, Magyar Balázs valójában csak katonák, még pedig a javából, igazi balkánismerő vezérkara Mátyásnak. Nem is az embereken múlt, hogy Mátyás 1465-ben nem tölthette ki bosszúját a törökön s nem oldhatta meg azt a feladatot, melynek megoldását tőle várták. Nem czélunk Mátyás király diplomatiai tárgyalásainak részletezésével a jajczai végvár ezenkori szűkös emlékezetét messzire vető reflektorokkal megvilágítani. De éppen azért, mert Jajcza az a nyugati kerékagy, a mely körül a küllők forognak, némileg tisztáznunk kell Mátyás 1465-iki helyzetét mindaddig, a míg törökverő főczéljától eltér. II. Pál pápától szentelt kardot kap,

3 bíztatást és pénzt. Mátyás keleti módra a zsákmányból ajándékokat küld neki, melyeket a közszokás ellenére elfogad a szentatya s egy ereklyét tartalmazó drága arany kereszttel meg fölszentelt viaszbárányokkal viszonoz.

4 A pápa részéről megvan a lelkes buzgalom, Mátyásban a jó szándék, be is akarja váltani igéretét, melyet önszántából tett, ha — tényleg megsegéllik. 1 Szapolyai Imre kormányzósági tisztének megszűntéről 1. Fraknói i. m. 159. Nem teljes bizonyosságú ugyan a magyarázat, de ellenérvet eddigelé nem tudunk ellene fölhozni. 2 Teleki i. m. XI. 92. 3 M. k. lev. I. 70—74. 1. 4 Teleki i. m. XI. 120—23. 1465 máj. 26 (?).