Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

lános ostromra minden előkészületet megtétetett. Az ostromgépek, ágyúk beirányoztattak. Az Úr születése napját áhítattal ülte meg a sereg. A katonák meggyóntak, megáldoztak s deczember 26-án, Szent István vértanú ünnepén, reggelre kiadatott a támadásról szóló parancs. Éppen nagymisével ülték meg a ferenczesek templomában a szent napot, midőn a tábori őrségnek egy vitéze besietett a szentegyházba, hírül hozván, hogy a törökök egyezkedés czéljából hírnökeik részére sértetlenséget kértek a királytól. Megadatott nekik. Előbb két előkelő vitéz, utóbb még kettő érkezett a főhadiszállásra. Egyikök, Eliász bég, egykor maga is parancsnok, minden fenntartás nélkül kijelenté, hogy a várat lőszerestül, éléstárostul s minden, még személyes ingóságaikkal egyetemben átszolgáltatják a királynak. Az egyezség azonnal megköttetett s még aznap éjjel egy fegyveres királyi csapat bement a várba s birtokba vette. Deczember 26-án reggel megannyi török elhagyta a várat, csak — a mint mondják — az asszonyok maradtak benn. Megszámláltatván, 430 derék fegyverbíró harczos lustráltatott. A király tetszésökre bízta, hogy zsoldjába lépjenek, azok részére pedig, a kik haza akartak térni, kalauzokat rendelt, nehogy a felbőszült népnek áldozatul essenek.

1 1 Okltár XXV. A király ,in eodem castro nostro Jayce" hálát adva Istennek, értesíti Pálóczi László országbírót Jajcza decz. 25-én történt elfoglalásáról; XXVI. sz. Lukács egri prépost, alkanczellár szemtanú részletes levele ugyancsak Pálóczi László országbíróhoz. Az alkanczellár közvetetlen tudomáson alapuló tudósítása bizonyság rá, hogy árulásról szó sem volt. A török történetírók a maguk szempontjából csak a király zsoldjába állott törököket nevezhetik hűteleneknek, de az őrség vitézül kitartott. Osztroviczai Konstantin (Toldalék) is árulást emleget Jajcza feladása okának. Akkor, mohammedán lévén, hitsorsosai így beszélték el neki. Mátyás, illetőleg az, a ki ezt a tanácsot adta neki, nagy lélektani belátással hűségére téríti a hitben ugylátszik amúgy sem állhatatos őrséget. Nem tekintjük szabatos forrásnak Kritobulosz (1. Toldalék VI. 3. sz. 1.) rövidletét, de megemlítjük, hogy ő sem beszél árulásról. A megadás okául felhozza, hogy az őrség fellázadt s egymást ölte s önkényt állott a királyhoz. A mit Lukács alkanczellár az asszonyokról említ, hogy azok a várban maradtak, nekünk az a meggyőződésünk, hogy ezek az őrség keresztény asszonyfoglyai, a kiket ágyasaikká tettek. Ezekre vonatkozhatik Bonfininak (Dec. III. lib. IX. Okltár II.) az az