Pesthy Frigyes: Krassó vármegye története. IV. Oklevéltár. (Budapest, 1883.)

a féle falukat, kik mindenkor ide valók voltanak, és mostis ide birattatnak, ne engedgye senkinek se fenyegetni, se holdoltatni, se birni, meggondolván ezt, bogy nékünkis az hatalmas Császár ezt a földet, minden régi tartományával határával atta, kiről miis mind adot adunk, s mind szolgálunk az hatalmas Császárnak, az jó szomszédságot evei bizonnittya meg hozzánk, kiért eö is hasonló jó akaratot várhat tőlünk. 3° Az mi az C h y u r a dolgát nézi, arról egynehányszor találtattuk meg, utolszor penigh, ugyan Gyulay János által, ki által arra is ajánlotta volt magát, hogy az szegénséget, kiket aból az falubul ellvittenek, elszabaditattya, és visza bocsátottya. Most penigh azt kivánnya, hogy meg hadgyak nekik, hogy meg hodoljanak, és oda szolgáljanak. Errőlis azont mondgyak hogy ez a faluis szintén az mi birodalmunkban Lugasnak hiak, tövében vagyon, ki mindenkor csak ide biratatott, soha egyebüve nem szolgált, hanem csak most eö idejében esset az nyomorúság rajtok, kiben külemb jó akaratot, és jó szomszédságot vártunk volna tőle. Mostis azon kérjük, bogy az kiket azok közül az mellyeket elvittenek volt, még meg nem szabadították volna, szabadítsa meg, és liadgya azon előbbi állapotban eöket, mert ha efféle bántása, és fenyegetése lészen, azokat ott meg nem maradnak, hanem mind pusztán hadgyák az földet, ki az hatalmas Császár Országának is nagy kárára, pusztulására lészen, eö magára is penigh gonosz hirnevet hoz, hogy eö idejében történt ollyan nagy kár, és pusztulás az hatalmas Császár földén. 4° Az minemű faluknak Ilegestumát az Bassa nékünk ide leölte, mellyekről az Jenei Ibraim Begh talált meg őtet, hogy oda engednek birni, és szolgálni őket, csudalkozunk rajta? hogy eő maga is az Bassa nem veszi ezt eszében, minémü méltatlan kívánság légyen ez Ibraim Bégtől holott azok az faluk az oltától fogva, hogy Thömösvár Császár kezében vagyon mindenkor ebben az állapotban voltanak, az kiben most vadnak, mindenkor igy kétt felé birattattanak, és mostis az mi birodalmunkban bizonyos Urok vagyon, kikhez halgatnak, és az kik eőket, mint saját örökségeket bírják, és adót adnak, szolgálnakis a Császárnak róla, Azokat meeg ez óráig senki nem kívánta, hogy innen az mi birodalmunkból ellszakadgyanak, és