Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

Bevezetés A kamarahaszna (lucrum camerae) mai nyelvre fordítva a magyarországi jobbágyság állami egyenes adója volt a 14—15. században. Mind keletkezése, mind különös neve I. Károlynak (1310—1342) ama reformsorozatára nyúlik vissza, amellyel az 1320-as évektől kezdve újjáformálta a királyság korszerűtlen pénzügyigazgatását. A reformok keretében 1336-ban végleg megszüntette az évenkénti pénzújításnak és a régi pénz ezzel járó kényszerbeváltásának addigi gyakorlatát, a kincstár (a kamara) ebből nyert hasznának pótlására pedig új, szintén évenként behajtandó adót vetett ki, amelyre a „kamarahaszna" megjelölés mintegy automatikusan szállt át és maradt használatban akkor is, amikor a kifejezés eredeti jelentése már réges-rég feledésbe merült.

1 Az adó kivetésének módja és tarifája igen hamar kialakult, és szintén hosszú időre állandósult. Az adófizető egység mindjárt kezdetben a „kapu" (porta) lett, amely már előzőleg a pénzbeváltási rendszernek is egységéül szolgált, vagyis a jobbágygazdaság bejárata, amely — az 1336. évi rendelet meghatározása szerint — „emberektől lakott utcára nyílt, és egy szénával vagy gabonával megrakott szekér bemehetett rajta". Nagyjából ugyanígy értették a kapu fogalmát 1411-ben, tehát évtizedekkel később is. Az adóztatás elve roppant egyszerű volt. 1 HÓMAN Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. (Bp.) 1921. 98—99.