Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)
voltaképpen nem 2805, hanem 2795 porta olvasandó. Az ennek megfelelő adóösszeg 1677 Ft, az eltérés tehát egy Ftra zsugorodik. * Az összeírások a történettudomány számos területén felhasználhatók, és régóta alkalmazzák is őket. Már Csánki Dezső értékesítette valamennyit történeti földrajzának 1. kötetében (1890), később főleg Szabó István folyamodott e számadatokhoz falustatisztikai számításaiban. 1 7 Mai szemmel talán a társadalomtörténet az a terület, ahol elsősorban hasznosíthatók lennének. Abaúj, Gömör, Sáros és Torna összeírásai négy határos megye több mint 18 000 portájának birtokosaival ismertetnek meg, és így páratlan lehetőséget kínálnak arra, hogy egyéb forrásanyag bevonásával alapos keresztmetszetet készítsünk az országrész Zsigmond-kori nemesi társadalmáról. Mintegy tíz évvel ezelőtt éppen ez a remény késztetett arra, hogy az összeírásokkal behatóbban kezdjek el foglalkozni, és a szövegüket kiadásra előkészítsem, s bár tervemet egyre halogatnom kellett, fel még nem adtam. Ez a távlati cél — meg a kötött terjedelem — felment az alól, hogy az összeírások tárgyi elemzésébe bocsátkozzam; minthogy azonban a szövegekkel és az ott szereplő személyekkel már hosszabb időn át foglalkoztam, kötelességemnek érzem, hogy legfontosabb tapasztalataimat azok rendelkezésére bocsássam, akiket az alábbi forrásszövegek kutatómunkájukban érdekelnek. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi található meg és mi nem lelhető fel az összeírásokban. Már említettem, hogy a kamarahaszna kifejezetten a telkes jobbágyság 1 7 CSÁNKI Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, I. k. Bp. 1890. 121, 195, 235, 278, 384; SZABÓ István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X—XV. század). Bp. 1971 2. 193. ( A sárosi és tornai összeírásokat használta.)